Miért nem tudok változtatni azon, hogy frusztrált leszek ha pénzről van szó?

Első vagyok: azt is észrevettem, hogy az egyetemen egyesek megpróbálnak kapcsolatokat kiépíteni, mindent elvállalnak, odamennek ahova nincs is kedvük, hogy jópofizzanak, idegenekkel társalognak, ingyen melókat is elvállalnak benne vannak a HÖK-ben vagy a szakkoliban. Egyszóval, megerőszakolják magukat, ha nem tetszik valami, bólogatnak, hogy de tetszik mert ez az elvárás, olyan emberekként írnám le őket, mint a celebeket, akik kényszeresen megosztanak magukról infókat, és kalimpálnak hogy “hahó itt vagyok” így egy-két szerencsés ember aki ide járt, kapott munkát a pl. színházban , kultúrális központokban stúdióban, vagy magánvállalkozókkal összerészevedett, és kap megrendeléseket.Ez persze nem függ össze szorosan a szaktudásukkal, van amikor igen, de néhány csípi a szemem. Itt vagyok én, aki utálja az alkoholt, introvertált, bulik helyett a tanulmányaim alatt szorgalmasan készültem, egyedi ötleteim voltak, elhivatott vagyok, nem volt olyan, hogy egy pillanatra is valamit nem teljesítettem teljes erőbedobással, de hiába mert nem tudtam bratyizni.

Család: ezek a minták beégnek, sokan küzdenek azzal, hogy a szegènység-tudat az identitásuk részét képezik, mert olyan mélyen bevésődött a tudatba. Szerintem szilárd önbizalommal múlhat ez az érzés. Arra gondolok, hogy amit eltervezek azt meg is csinálom, bízok magamban. Ha nem érzed magad a körülmények áldozatának, az hatalmas erővel bír. De iszonyú nehéz, az biztos, mert esetleg rossz tapasztalataid voltak, a kudarcokra érzékenyen reagáltál, félsz az ismeretlentől stb. Sokkal könnyebb azoknak akik olyan helyre születnek ahova mindig van hova visszamenni, ami sziklaszilárd alapot nyújt. Ez a tehetetlenség az egészben, hogy azt hogy hova születsz, kik a családtagjaid, nem választhatod meg. Tekints magadra egy tiszta lapként, ez rengeteg belső munkát igényel, de gondolj arra hogy lehet, hogy egyszer lesz saját családod, de amiben felnőttél az már a régmúlt, abból még bármi lehet.