Az emberek miért ragaszkodnak annyira dolgokhoz, ha úgyis meghalunk? A sírba nem viszünk magunkkal semmit.

Akkor szerinted hogy kéne élni, én nem értem? Feküdjünk ki az árokpartra, együk, ami arra jön, oszt jóvan?

Ha komoly a kérdés, akkor kb depresszió minimum vagy valami hasonló dolog lehet az oka a dolognak.

Már csak az öröklés miatt is megéri, mert logikusan a következő generációnak sokkal könnyebb lesz és ez a cél, ha a ragaszkodásra adott dolog egy szép ház.

Mert ha már kaptunk egy életet élvezzük ki. Mert egy életünk van. Ha meghalunk, akkor vége, ennyi. A nagy büdös semmi, pont, mint születésünk előtt. Rohadó hús leszünk, annyi a különbség. Nekem pl. sajnos volt már nem egyszer öngyilkos késztetéseim. De mindig győzött az, hogy úgyis meghalunk egyszer. Akkor miért siessem el. Lehet egyszer jobb lesz, vagyis igyekszem jobbá tenni az életemet. Te meg csak vegetálj ahelyett, hogy megpróbálnád legalább egy kicsit is élvezni.

Azért, mert szeretem magam jól érezni, amíg élek - és nekem az egyik része ennek a dolognak az, hogy olyan dolgokkal veszem magam körül, amik tetszenek. Attól még, hogy tudom, hogy vége lesz, nem akarok és nem is fogok egy ilyen búvalb...ott "minden mindegy" katatón állapotba kerülni.