Képes lennél feladni az elveidet azért, hogy barátokat szerezz?

Normális emberek elfogadják mások különböző véleményeit, de ha nem így van, akkor fel se merül a barátság lehetősége. Pár példa baráti körömről és rólam:

- Ateista vagyok, de vannak keresztény, buddhista, muszlim és pogány barátaim.

- Nem cigizek, de vannak cigiző barátaim.

- Van egy kisgyerekem, de vannak gyerekről hallani se akaró barátaim.

27/N

Ezzel nem az elveidet adod fel, hanem kompromisszumot kötsz.

Pl. én nem szeretem a gyerekeket, sajátot sosem szeretnék, másét is inkább csak megtűröm, semmint valós érdeklődést mutassak irántuk. Ennek ellenére vannak családos barátaim, akikkel más témában megtaláltam a közös hangot. Egész egyszerűen nem hozzuk fel azt a témát egymás közt, ami kényes, és pont.

DJ-ként vannak rocker barátaim is, a dohányzás szerintem egyáltalán nem releváns (max párkapcsolatnál), viszont egy absztinens-alkoholista párosítás már érdekes lenne. Az absztinens alapból nehezen értené meg az alkoholistát, mikor részegen hülyeségekről beszél...

Nem. Utálom az alkoholt, egyáltalán nem iszom. 21 éve kóstoltam először és utoljára egy osztálykiránduláson. Azóta sem.

És ezt senkiért se adnám fel. Ennyit nem ér egy " barát" sem. Mellesleg a heti többszöri piàlás már alkoholizmus.

8* ugyanez a drogokra, vallásra, dohányzásra is vonatkozik.

A gyerekeket nem szeretem, nem is akarok vàllalni. de ha nem állandóan az a téma, és normálisan vannak nevelve, tudnak viselkedni emberek között, akkor nincs problémám a gyerekesekkel/ gyerekekkel.