Akarsz gyereket?

16 évesen úgy voltam vele

, legkésőbb 26 éves koromra , szeretnék családot . Nah . Itt vagyok 26 éves . Szerintem lesz egy macskám . Talán. Reménytelen helyzet . Talán 40 éves koromra lesz saját lakásom . A fizetésem közepesnek mondható , de nem sok marad hónap végére . Egy megbízható társat is nehéz találni . Akivel lehetne gyereket vállalni . Folyamatosan szállnak el az árak . Szomorú .

Sajnos az ismerősök közül is egyre többen vannak így .

Enyhe fajfentartási ösztönt érzek, addig a pillanatig amíg nem hallok visítozó gyerekeket, ott az úgy hirtelen elillan. Illetve nem lenne ésszerű döntés részemről. Anyagilag fene tudja, még fiatal vagyok, ahhoz, hogy tudjam mi lesz akkorra, csak most kerülök egyetemre. Mondjuk nem fűzök nagy reményeket afelé, hogy mire végzek addigra normalizálódnak a tanári fizetések, szóval cseszhetem. Másrészt a 6-8 éven aluliakat nehezen viselem, a kisbabáktól pedig egyenesen elfog a szorongás. Illetve nem láttam jó szülői mintát, szóval fingom nincs, hogyan kell jó szülőnek lenni, csak a sötétben tapogatózok, és nem akarom sem ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a szüleim, és attól is tartok, hogy ha próbálom azokat a súlyos hibákat kerülni, akkor túltolom, és teljesen máshogy bszom el.

Illetve ott van az is, hogy szerintem engem nem lehet könnyű elviselni hosszútavon, és azért párkapcsolat nélkül nehéz gyereket bevállalni.

Abba meg már bele sem megyek, hogy bizonyos egészségügyi okok miatt nagyjából lehetetlen teherbeesnem.

Persze, ha legalább az anyagiak, és a hibáktól való szorongás megoldódik, akkor talán szóba jöhet az örökbefogadás valami olyan korosztályból, amitől nem ráz ki a hideg, de akkor akár egyedül is.