A te szüleid hogyan fogadták azt, hogy nem akarsz gyereket, mit szóltak hozzá? Beletőrödtek ebbe? Mikor és milyen körülmények között közölted ezt velük?

Gyerek nélkül nem teljes az élet - szerinte.

Azonban nem azért adta az anyagot, hogy születésem után x évvel később unokát szüljek. Nem vág eret rajta, hogy nem álmom a gyerekszülés, és nem is győzköd, csak megvan a saját véleménye, ami szerint én nem tudom miről beszélek, és ha nem lesz, lemaradok valamiről.

Anyám azt mondta, igazam van. Ha most lenne fiatal, ö sem akarna gyereket.

Most már 47 vagyok, úgyhogy már nem is lesz.

Mióta az eszemet tudom, mindig fintorogtam a gyerekekre. Irritáltak, gusztustalannak tartottam őket, gyerekként is menekültem a fiatalabbaktól/éretlenebbektől, mert szerettem a csendet és nem szerettem, ha szétbaszkodták a szép kis dolgaimat a nyálas ujjaikkal.

Egy ideig mondogatták, hogy majd ha nagy leszek, másképp fogom gondolni. A csókkal kapcsolatban ez bejött, a gyerekkel kapcsolatban nem.

Mikor aztán gimnázium vége felé olyan ambíciókkal álltam eléjük, amiből egyértelműen le lehetett szűrni, hogy nem tervezek szülni a későbbiekben sem, akkor úgy voltak vele, hogy rendben, ezek szerint tényleg ez a terv, a lányunk kutatni akar, érdekli az orvostudomány meg egyébként is tele van csodálatos tervekkel, amiből lehet látni, hogy nem egy elveszett lélek és csillog a szeme tőle, akkor hangolódjunk mi is ezekre a dolgokra, örüljünk, hogy azt csinálja, amiben a legjobb tud lenni.

Néha visszajön a téma, mióta eljegyeztek, a párom kérdezik inkább, hogy neki nem hiányzik-e ez a gyerek dolog, aztán mikor szinkronban csóváljuk a fejünk, akkor anyukám megjegyzi, hogy nem baj, egy baba hatalmas feladat, főleg ilyen mocsok világban.

Sosem bántottak azért, mert nem akarok gyereket. A legkisebb vagyok az egész családban, természetes számukra, hogy mindig is a felnőttek érdekeltek.

Szerintem ha nem szülsz attól még átélheted a gyereknevelés jó és rossz odalát. Még 50+ évesen is örökbe fogadhatsz egy kis bantu négert vagy bármi más kisembert még csak élettársadnak, férj/ feleség, ...-nek sem kell lennie.

Ne bánkódj azon ha nem szülsz valamilyen oknál fogva, csak a génjeid vesznek el az éterbe a szellemiséged tovább örökítheted az örökbe fogadott kisemberben, minél fiatalabbat fogadj örökbe ha erre vállalkoznál, hogy minél kevesebb szocializáción menjen keresztül mielőtt hozzád kerülne.

Szüleim mindig azt hajtogatták, hogy legyen gyerekem különben nem lesz aki eltartson öreg koromban.

Amikor tudtukra adtam, hogy nem akarok kitagadtak.

Nem jött be a számításuk mert nem tartom el őket.

Barátok teljes mértékben elfogadták még azok is akik máshogy döntöttek.

"Ne bánkódj azon ha nem szülsz valamilyen oknál fogva"

Ne aggódj, mi inkább pezsgőt bontunk emiatt, nem bánkódunk. Nem kell sajnálni azt, hogy valami úgy alakult, ahogy tervezte az ember.