Miért van az, hogy a budapestiek sokkal hisztisebbek, mint a vidékiek?

Én ezt nem osztanám fel Budapesti/vidékire, mert ismerek ilyet is olyat is. Ami tény, hogy a zsidó lipótvárosi bennszülöttek ritkán tapaszták meg a tényleges munkát. Persze, lehet egész nap könyveket olvasni, hitel vagy egyéb egzisztenciális problémák nélkül, de a büdös életben nem lesznek az ilyenek talpraesettek, kreatívak. Ezt azért mondom, mert akiket ismerek, azok mind ilyenek. A vidéki vagy a külvárosi ember tudja, mi az a munka és hogy nem kell minden kisebb nehézség miatt hisztizni.

Budapestnek az atmoszférája annyira feszítő. Mindig elkap a szorongás, ha oda kell mennem. Lehangolt emberek, koszos utcák, sok helyen vizeletszag, a hajléktalanok látványa, rengeteg kisebbségi. Boldogtalan emberek tömege, mindenki szigorú, sietnek, pedig bárhova könnyen eljutnak, nem úgy, mint itt. Mintha mindenki ideges lenne ott. Ha valamiért leállok beszélgetni ott egy emberrel, nekem mindig olyan érzésem van, hogy először meg kell nyugtatnom.

4: hol az az itt pontosan? Melyik város?

Én egy Szolnok megyei kisvárosban élek, Martfűn.

Szerintem az, hogy hol kényelmesebb élni korosztály és munkafüggő. Az idősebb korosztálynál már érthető, hogy vidékre szeretnének menni, megpihenni, a fiatalok többnyire nem érzik jól magukat az ingerszegényebb környezetben.

Mert nem szokta a paraszt a szántást...szerintem nincs ilyen különbség.

Elsős egyetemistaként a 2. héten elküldtek ottalvós gyakorlatra. Vidékiként akkor volt először, hogy "elköltöztem" otthonról hosszabb időre. Tehát már vagy 7-10 napja nem voltam otthon, amikor ez a gyakorlat elkezdődött. A budapestiek folyamatosan hisztiztek, hogy ők inkább hazamennek és visszajönnek hajnalban, de haza szeretnének menni otthon aludni. (Nem engedték, de így is volt, aki "hazaszökött") Napközben folyamatosan ment a haza akarok menni, mit fogok csinálni, ha hazamegyek, mivel várjon anya, stb. Én pedig kényszeredetten mosolyogtam rájuk, mert fogalmam sem volt, hogy én mikor fogok legközelebb hazamenni.