Ki hibázott nagyobbat?

Ez adott helyzettől függ.

Ha apróság miatt van a veszekedés, akkor az aki elkezdi.

De van olyan helyzet, amikor teljesen jogos, hogy szól. Itt legfeljebb az nem mindegy, hogyan adja elő a kezdő fél. Ugyanis el lehet mondani normálisan is, ha a másikkal problémánk van, de bunkó stílusban is.

Ha viszont valaki "cseszegeti" a másikat, és nem úgy beszél, ahogyan azt normális esetben illik, akkor mindegy ki kezdte, mindketten egyformán hibásak szerintem. A legtöbbször nem az a gond, amit mondanak, hanem az, ahogyan mondják.

Konkrét példával élve. Te bemész sáros cipővel a lakásba, és mindent összekoszolsz. Teljesen jogos, ha ezért a másik fél szól!

Ezért lehet szólni szépen is, például kérlek legközelebb figyelj jobban oda, nézd meg légy szíves milyen lett a lakás, stb. Meg lehet érte ordibálni is a másikkal, nagyon nem mindegy, hogyan adjuk elő magunkat.

A fenti példánál maradva, az is megtörténhet, hogy én szépen megkérlek, legközelebb ne gyere be sáros cipővel, összetakarítok utánad (és csak ezután szólok normális hangnemben), te pedig leordítasz, mert szólni mertem, ebben a helyzetben egyértelműen nem az a hibás, aki kezdte.

Nyilván, aki folytatja.

Ha valaki beszól és mi ráhagyjuk, ő is egy idő után feladja, mert látja, nem vált ki belőlünk indulatot és mi is megkíméljük magunkat a vitától.

Amúgy gondoljunk bele;

1. Van tökéletes ember akinek 0 hibája van? Nincs

2. Mi mindig olyan passzban vagyunk, hogy mindenkinek a hibáját elfogadjuk? Nem.

3. Mi mindig képesek vagyunk mindennek örülni és sosem kerülünk olyan passzba, aminek a hatására elegünk lesz vagy féltékenyek leszünk? Nem.

Nem szép, de természetes, ha néha beszólunk a másiknak a hibája miatt vagy bármi miatt ami éppen bosszant minket. Ameddig nem lépünk át egy határt, hogy kvázi a lételemünk piszkálni a másikat vagy amíg nem alakul át abba, hogy hangulatemberként minden rossz pillanatban támadunk.

Szóval, ha valaki egyszer beszól, érdemes ráhagyni, hiszen féltékenynek, frusztráltnak, kimerültnek lenni természetes, el kell fogadni, hogy most nincs olyan passzban, hogy normálisan kommunikáljon és ezért is értelmetlen veszekedni, hiszen miért kell az ő lelkiállapotába küldeni magunkat direkt, ha erre nincs semmi szükség?