Munkában miért van önfegyelmünk, míg szinte bármi másban ellustulunk?

Mert annak van tétje. A többség, ha elveszti az állását, komoly problémákba ütközik és nem talál egykönnyen jó helyet.

Mondjuk itt vagyok én ellenpéldának, amíg nem olyasmit dolgoztam, ami szakmailag engem szolgált, sokkal jobban beleszartam, mint az egyetemi tanulmányaimba, amit mellette folytattam, vagy a sportba, illetve bármelyik hobbimba. Ha monoton, 2bites feladatokat kaptam, sokkal igénytelenebbül dolgoztam, mint most, mikor otthon még külön utánanézek dolgoknak, hogy jól csináljam másnap.

És sajnos az sem motivált, hogy kivágnak (ami nem történt meg), mert viszonylag könnyen találtam eddig állást, pedig párszor már váltottam.

"egész életedben testsúlyproblémákkal küzdessz, alkohollal vagy egyéb káros szenvedéllyel"

Na mondjuk ez sokaknak a munkájuk miatt van. :D

Erre egyébként van egy elmélet. Elvileg az emberek alapvetően egy nap állandó mennyiségű akaraterővel bírnak és azt osztják be. Ez persze lassan fejleszthető és minden embernél más, de egy embernél nagyjából állandó. Ha a munkára "használod" el az akaraterődet, akkor kevésbé marad bármi másra.

Ezt az elméletet egyébként én is megfigyeltem magamon. Ha sok minden egyéb van, magánélet, egyetem, munka egyszerre az egészségemre kevésbé figyelek, nem sportolok rendszeresen. Ha pl. csak dolgozok, mint nyáron, akkor marad energiám, akaraterőm minden nap sportolni, egészséges kaját enni.