Mennyire gáz ez a helyzet, tényleg nagyon szerencsétlen, nyomi vagyok?
Nem tudom mások is át esnek e ilyen időszakokon, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen, hogy 24 évesen ott tartok mint mások 18 év körül...
Sokmindent elcsesztem az életben, pályaválasztást, párkapcsolatot, stb.
Nem írom le részletesen, de elég annyi, hogy a szüleim elváltak pont amikor középiskolába kerültem, és eléggé kicsúszott a lábam alól a talaj.
Mivel apám nagyon ivott, így elég balhés volt az az időszak, meg igazából elötte is.
Nem igazán dolgoztam még sehol, és nem tudom megmagyarázni, hogy miért.
Nem lustaságból, inkább csak féltem a változástól, az új dolgoktól, sajnos nem vagyok igazán talpraesett.
Kaptam már pár megjegyzést, hogy 24 éves koromra miért nincs már munkahelyem, keresetem.
Most, hogy a hugom bevállalt két hónapra munkát, mert az egyetemre akar gyűjteni, így még rosszabbul érzem magam, szégyenkezek, mert én még nem dolgoztam úgy hivatalosan sehol.
Tanfolyamra jártam, amiért kaptam pénzt, meg egy két apróbb munkát bevállaltam, de szinte semmi.
Előző nyáron próbáltam munkát keresni, de nem jeleztek vissza, főleg a vírushelyzet miatt, ahova meg behívtak, oda nem vettek fel.
Kb 5 évvel vagyok lemaradva a korombeliekhez képest, mivel egy olyan irányba indultam el, amerre nem szabadott volna és akkor most nem itt tartanék...
Mondjuk ezeket az elpazarolt éveket nagyrészt apámnak köszönhetem sajnos.
Már 5 éve kellene abban a szakmában dolgoznom amit tanultam és szeretek csinálni, ehelyett most képzem át magam az elpazarolt évek után.
Nappali tagozatos 2 éves okj szakmára járok, amiért szintén furán néznek rám, hogy ilyen idősen hogy hogy még iskolába járok, ráadásul nappalira.
Most próbálok valami kis könnyű munkát keresni, amit iskola mellett is tudnék csinálni, de nem biztos, hogy összejön.
Viszont apám kb egy hónapja elhunyt, szóval kapni fogom az árvaságit egy darabig, meg nagyon reménykedem benne, hogy öröklünk tőle valamennyit.
Tudom, hogy ez csúnyán hangzik, de most igazából kicsit várom a sültgalambot, hátha az elcseszett éveim megtérülnének és legalább pénzügyileg ott tarthatnék, mint más korombeliek.
Még egy évem van az iskolából, azt már szeretném így nappalin befejezni, mert nagyon élvezem, nagyon szeretem, nagyon jó osztályom van, rég nem éreztem ilyen jól magam valahol, aztán szeretnék elhelyezkedni ebben a szakmában és ezen az úton fejlődni tovább.
Bocsánat ha hosszúra sikerült, nem akartam így elnyújtani, de legalább kiírtam magamból.
Érdekelne a véleményetek erről az egészről, mennyire tartotok ezek alapján nyominak vagy ilyesmi.
Vagy ha bárkinek van valami észrevétele, tanácsa, azt szívesen fogadom.
Előre is köszönöm a válaszokat és, hogy végigolvastad!
válasza:Zárd le a múltat.
Élj a jelenben.
Koncentrálj a jövőre.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Azért nincs munkahelyed, mert még nappalin tanulsz???
Nappali mellett maximum diákmunkát tudsz vállalni, vagy hétvégén alkalmi munkát...
Nem vagy lemaradva. Mostanra találtad meg, mit szeretnél csinálni. Felnőttként már nem az van, mint általánosban. Már nem úgy működik, hogy megbuksz és te vagy a bukott szamár, aki lemaradt a többiektől.
Sokan 30 fölött váltanak szakmát...
válasza:Én 23 évesen kezdtem el az egyetemet (6 éves osztatlan), csúsztam is, végül 32 évesen fejeztem be. Tavaly szakvizsgáztam.
Már kezdéskor olyan bicskanyitogató pofákat kaptam emiatt anno a családomon kívül (egyedül ők támogattak), hogy jajj. Tényleg nagyon vissza kellett tartanom magam, hogy ne essek nekik ököllel, de minimum durva megjegyzésekkel, hogy mit avatkoznak bele az életembe, mit vágják a pofákat és tesznek kéretlen megjegyzéseket. Az összes "baráttal", alávaló közeli és távoli rokonnal megszakítottam minden kapcsolatot!
A legtöbb ember képtelen megérteni, hogy nagyon keveseknek jön be úgy az élet, hogy 23-24-25 évesen végeznek el egy szakot tükörsimán.
Akik el is végzik, ők másban nem találják meg a számításukat (pl. magánélet vagy bármi), senkinek nincs tökéletes élete, érdemes lenne ezt végre felfogni!
Huuu mennyit tudnék még írni, de sajna az időm nem engedi.
Neked fel a fejjel, sok sikert, én is voltam ebben a helyzetben! Ma az összes gimis osztálytársamnál mérföldekkel többre vittem! Mindenki visszavett a nagy pofájából, ma azt mondják, akik akkor vágták a pofákat, nem hitték volna, hogy ennyire viszem. Hát kösz. Ez is jól esett....
A belső "ördögöd" szórakozik veled és elhiteti, hogy egy nagy lúzer vagy! Pedig NEM!
válasza:24 évesen egyáltalán nem vagy idős. Én ennyi idősen diplomáztam le, és úgy döntöttem, hogy munka, vagy PhD helyett elkezdem inkább a jogot.
Engem is rengeteg cikizés ért ezért, hogy miért nem dolgozok, hogy mikor szeretnék családot, és hogy 30+ évesen miért nem jó pályakezdőnek lenni. Akkor vegyük sorba: Miért nem dolgozok már? Akár dolgozhatnék is, de én úgy döntöttem, hogy tanulni fogok. Mindkét esetben produktív maradok, ha van rá anyagi keretem, akkor pedig egyértelműen azt választom, amit jobban szeretnék. Olyan, mintha azt hinnék, hogyha 25 évesen nem fogok dolgozni, akkor már soha. Közben nemcsak dolgozni fogok, hanem azt fogom csinálni, amit SZERETEK. Ez win-win. Mikor szeretnék családot? 35 éves koromig még komplikációmentesen szülhetek, addig pedig még van bő 10 évem. Legalább nem siettem el semmit, mert sokan X év után elválnak, hiszen húszon évesen még kevés ember ismeri önmagát. Ha jó vagyok a munkámban, akkor nem azt fogják nézni, hogy 30 évesen vagyok pályakezdő. Legalábbis egy ilyen komoly szakmában ez nem számít. Az számít, hogy mennyire teljesítek jól, hogy mennyire vagyok jó abban, amit csinálok. Lehet valakinek 20 éves munkatapasztalata is, ha én kevés tapasztalattal is rögtön ledominálom.
25 éves korig még teljesen rendben van a pályaváltás, az a lényeg, hogy elindultál az úton és ne érdekeljen azoknak a véleménye, akik csak irigykednek, mert ők nem mernek kockáztatni az életben.
válasza:"Nappali tagozatos 2 éves okj szakmára járok, amiért szintén furán néznek rám, hogy ilyen idősen hogy hogy még iskolába járok, ráadásul nappalira."
Ezt végképp nem értem amúgy. Huszonéves vagy és nem 70, basszus, mi az, hogy ilyen idősen? Kíváncsi lennék, ki az az ember, aki beleáll egy 24 évesbe azért mert tanul. Ekkora baromságot...
válasza:Gimnázium után én rögtön egyetemre mentem. Ott 3 évet voltam (nem fejeztem be), mert rájöttem, hogy nem is szeretem igazán. Aztán összesen 8 hónapot dolgoztam egy üzemben. Aztán most felvételiztem újra egy másik egyetemre. 22 éves nő vagyok és egyáltalán nem érzem elkésve magam. Amíg teszel valamit, tanulás vagy munka, addig te se érezd rosszul magad, főleg ha anyagilag megteheted (ahogy előttem is írták már). Inkább élvezd, hogy azt csinálhatod, amit szeretnél.
Sok sikert a sulihoz! ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!