Engem borzasztóan taszit a terhesség,abszolút nem akarok gyereket, ez miért olyan furcsa más embereknek?

Ha anyámnak jobb elképzelései lettek volna az anyaságnál, még utólag is zavarna, ha az útjába álltam volna.

Ő gyereket akart. Babázni. Meg sem születtem, de már több ruhám volt, mint neki, annyit varrt. Amikben aztán elvesztem, mert koraszülött voltam.

Ha nem ezt szerette volna, nem tudnám hibáztatni, ha nem lennék. Ha nem lenne vesztenivalóm (márpedig ahhoz, hogy legyen, öntudat kell szerintem minimum), akkor nem akarnék élni az ő rovására. Most, hogy már van vesztenivalóm, lévén felnőttem, már mindegy. Most már semmit sem tudnék tenni az ellen sem, ha nem akart volna, de szerencsére nem rondítottam bele semmibe. Viszont nem én akartam megszületni.

Aki ezt írta, attól megkérdezném, hogy dolgozna-e ugyanabban a szakmában, mint az anyja, illetve lefeküdne-e az apjával. Hiszen az anyja is azt csinálta, nem? Ilyen alapon teljesen jogos elvárás, hogy neki is azt kell, hiszen pont arról köpköd, hogy az anyjának se kellett volna gyerek, ha ő sem akar.

Vagy ha én nem akarok mérlegképes könyvelő lenni, anyámnak sem kellett volna? Ha én nem akarok budapesti lakos lenni, anyámnak sem kellett volna? És mesélj nekem pinacsömböllék, mit nem kellett volna még? Inkább kussolnék és ezt az energiát, amit más basztatásába tolok épp, a saját kölköm nevelésébe fektetném, hogy ne csak szívja a levegőt a többiek elől. 😘

Szerintem ha azt akarjátok, hogy ne legyetek megszólva és ne akarja senki felrúgni a lárváitokat, mert fotelharcoskodtok a nevelésük helyett, akkor ne vergődjetek a gyerekteleneknek.

T.i. pont azért rühellem egyre jobban a kölköket, ahogy viselkednek. Pontosabban ahogy hagyja a selejt anyjuk, hogy más emberek között viselkedjenek, akik nem vállalták őt. Talán ha kedvet akartok csinálni ennek és el akarjátok velünk hitetni, hogy tényleg olyan jó anyának lenni és tényleg olyan cuki egy gyerek, nem ártana olyan emberi lényt prezentálni, amit nem basznék jól pofán, amíg ti inkább elfordítjátok a fejeteket. Pokollá teszitek az utazást, a nyaralást, az étterembe vagy boltba járást, mindent. Tisztelet a kivételnek. Lehet, hogy nem pofáznék önzőségről, miközben mindenkit csak bossztantani tudok az ivadékaimmal.

43 Kissé nyers a megfogalmazás, de teljesen egyetértek. Bár nekem nem tudnának semmivel kedvet csinálni, elég határozott vagyok ezen a területen, de igen, sokaknak kedvét szegi az, amilyen neveletlenek a mai kölykök.

A nagyokos aki megemlítette a liberális gondolkodást azokra, akik önként gyermektelenek, nem veszi észre, hogy éppen ebben a szellemiségben "nevelt" kölykök olyan elviselhetetlenek a mai világban.

Minap vásároltam a Lidl-ben. Valahogy folyamatosan előttem szaroztak, jómódú, többdiplomás értelmiséginek tűnő szülők, és gyermekeik(fehérbőrű család). Anyuka (hosszú mintás szoknyás, férfias szandálban, trikóban, 40 évesen őszülő, és borzasan összefogott hajjal), apuka (nagypapás szandál, zokni, rövidnadrág, ing, szakállas informatikus ábrázat), és két krv rossz lárva! A viselkedéseket le sem írom részletesebben, mind ismerjük. Kölykök felfordítják az áruházat azzal a kis fosom bevásárlókocsival, szülők úgy tesznek, mintha rajtuk kívül nem lenne bent más. Valahogy a fizetésnél is sikerült két szomszédos kasszába beállni. A két kölyök torkaszakadtából üvöltözött, és 120 km/h-s sebességgel száguldozott azon a részen, ahol a már fizetett vásárlók vannak. Anyuka, apuka még pakolt a szalagról, mikor az egyik idős vásárló, aki épp a szatyorkájába pakolt, annyit mondott a kölyköknek, hogy "Óvatosan!". Anyukát nem zavarta meg a du 4 órai csúcsforgalom az áruházban, teli tüdőből elkezdett üvölteni a nénivel, hogy "Ne szóljon a gyerekeimre!","Ne fegyelmezze őket!" Ezeket 2-3-szor elismételte olyan visító hangon, mintha égne a háza. Pár másodpercre mindenki lefagyott a döbbenettől.

Csak a kedvcsinálásról jutott eszembe ez a kedves kis anekdota.

45

Igen, és ez nem egyedi eset.

Nekem a szomszéd háromévese dobta be kővel az ablakom (földszinten lakom, meglátta a kutyámat a lakásban és úgy látszik, ezzel akarta kifejezni az állatok iránti szeretetét. Mint ahogy a vadasparkban is gólyafiókákt kell földdel dobálni...).

Nyaraláson egy random lárva rángatta le a bikinialsómat rólam, mert gyöngy volt a kötője végén és neki megtetszett.

És csodálkoznak b*zmeg, hogy ha a kezeim közé kerül a rohadt kölkük, úgy elverem, mint szódás a lovát.

"Aztán vagyunk páran, akik bizonyos korba érve elkezdtünk komolyan gondolkodni ezen a témán, jó önismerettel rendelkezünk, és azt mertük mondani, "Te én, nem akarok gyereket!". "

Van aki meg azt, hogy kész rá és szeretné is, de sosem lesz béke q két oldal között. Én meg értem, ha valaki nem akar, de értse meg a másik is, hogy én szeretem.

49 Tőlem idéztél. Csak azt felejtetted el idézni amivel kezdtem a mondandómat, és a reakciód alapján tovább sem olvastad...

Mint írtam, genetikailag kódolt a fajfenntartási ösztön. Még szép, hogy természetesen érzel, ha te akarsz. N