Hogy lehet megtanulni, hogy ne járassam le magam a mindenkori kiszemeltem előtt?

Régóta fennálló probléma nálam, úgy érzem megérett rá, hogy igénybe vegyem a gyakori népének segítségét.

A probléma a következő: amikor megtetszik valaki, akkor legszívesebben elbújnék, már-már menekülök a helyszínről amennyiben módomban áll. Szinte mindent elkövetek, hogy elrejtsem a szimpátiámat és bárminemű kedvességemet és átmegyek egy tárgyilagos, kimért stílusba. Rosszabb esetben alig merek megszólalni és bármit csinálni, nehogy valami hülyeséget tegyek. Megfejtettem, hogy ezek mögött a viszonzatlanságtól való félelem áll.

Szemezni nem tudok, de az utóbbi időben különös figyelmet fordítok rá, hogy ne hagyjam, hogy a tekintetem csak úgy cikázzon a szempárokon át, igyekszek legalább 2 másodpercig figyelmet fordítani egy emberre (nem mérem stopperrel).

Úgy érzem, hogy az effajta viselkedésem ellenszenvet kelt és ahelyett, hogy félénknek és esetlennek tűnnék a másik szemében, inkább pszichopatának néz.