Az emberek félnek az önismerettől?

Igen, én is. Van egy jó idézetem erre a Dokik-ból:

"A könnyebb utat akarod választani, mert félsz. Félsz, mert ha elbuksz, akkor nem tudsz mást hibáztatni. De hadd mondjak valamit: az élet ijesztő, szokj hozzá! Nincsenek varázsos megoldások, minden tőlünk függ, úgyhogy állj talpra, menj és tegyél érte valamit! (...) Az értékes dolgokat sohasem könnyű megszerezni".

3-as véleményét osztom. De tegyük hozzá az ember védelmében, hogy különféle stációkon megyünk keresztül, és ezeket a látszólag értelmetlen állomásokat csak az idő haladtával tudjuk hátrahagyni, mert inden életkornak megvannak a maga állomásai. Egy kamasz, vagy fiatal férfi pl mindenkinél jobban tud mindent. Ennek (is) evolúciós oka van; a szüleinkről való leválást volt hivatott elősegíteni. Ahhoz, hogy a fiatal férfi elmenjen, és családjától távol (hogy a beltenyészet kockázata minél kisebb legyen) alapítson új családot, kellett ez a nagy fokú és az öregekkel szemben kíméletlen magabiztosság. Aztán a kor haladtával egyre bölcsebb lesz, egyre több dolognál veszi észre, hogy valójában milyen keveset is tud. És magunkat még akkor sem ismerjük igazán, csak ha van párunk és olyan baráti körünk, aki tükröt tart elénk. Emlékszem, közel 60 éve a nagyszüleim egyik szomszédja mondta nekem; Nősülj meg, fiam, mert addig sohasem fogod megtudni, mennyi hibád is van. És ez így igaz.

Ahogy Moldova mondta: A világ legnagyobb üzlete lenne megvenni az embert annyiért, amennyit ér, és eladni annyiért, amennyire tartja magát.

#5

És ehhez az is hozzátartozik, hogy a történelem során törzsi, társadalmi szinten nem a mindenttudó kamaszok tanácsa hozta meg a lényeges döntéseket, illetve ha előfordult ilyen azt az evoluvio gyorsan le is rendezte.

Azt nem zárnám ki, hogy valaki a kora előrehaladtával valamilyen szinten tisztában legyen önmagával -nem egyszerű, a környezet működésének megismerése, megértése is kritikus nemhogy a saját megismerés - de adott esetben a viselkedés tudatos korrigálásának sikeressége még ezen ismeretek alapján alapján minimális.

Manapság az tapasztalható, hogy a hajlandóság a társadalmi alkalmazkodásra minimálisra csökkent és a társadalmi elvárására a leegyszerűsített válasz, "hogy én ilyen vagyok!"... de ez már az a magasabb szint, amikor az elvárás egyáltalán "észre van véve".