Ezzel pszichológushoz kéne fordúlnom?

Nincs bennem empátia, nem tudok együttérezni senkivel, és néhány rokonban, ismerősben tényleg csak a hasznot látom, kivétel a papám, nevelő apám, az öcsém és talán az anyám is, de boldogságot, szomorúságot, haragot és félelmet érzek, volt olyan is régen hogy szorongtam, vagyis vannak érzéseim, de pl mások gondjai nem érdekelnek, a felsorolt embereket igazábol igenis szeretem, vagyis akkor csak nem vagyok pszichopata, és tudom ez most nagyon úgy hangzik mint ha csak azt akarnám hogy figyeljenek rám meg stb, de nem, ez tényleg így van, azaz röviden ezzel tényleg kéne pszichológushoz mennem?

17/L