Fiatalok! Ti is megéltek hasonlót (lent)?

24 éves voltam mikor elmentem egy gyárban dolgozni.

3 műszak, 3 éven át.

Konnyu volt a munka, a munkatársaim is szerettem, de 3 ev után belefáradtam a mókuskerékbe.

Előtte dolgoztam már más munkakörökben is , de sehol sem volt olyan jó fizetésem mint a gyárban, illetve ott legalább volt normális szabadságom, tápenz stb amit az előtte lévő munkahelyeimen nem tehettem meg.

Nem akartam sokáig lépni mivel tudtam hogy nehezen találnék jelenleg jobbat.

Tudtam hogy fel kell kicsit töltődnöm.

3 év után június elején felmondtam és elmentem 3 hónap álláskeresőire. Szándékosan így időzítettem hogy a nyaram legyen szabad és tudjak végre kikapcsolódni.

Pont elég volt a 3 hónap ahoz hogy kicsit "lenyugodjak" , majd utána vissza mentem a gyárba dolgozni.

Nekem ez segített.

Szerintem mindenki életében van olyan hogy monoton lesz a munka, a hétköznapok stb

Ez az élet velejárója

Olyankor kell egy kis szünetet tartani ha megteheti, vagy munkát váltani stb

29/N

Bár én 31 vagyok, én például mindig is megtaláltam az életben azt amiért érdemes élni. Nem feltétlen hobbira gondolok. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki indul egyenlő esélyekkel az életben, legyen az bármilyen szegmens, de én bennem mindig ott van a "majd jobb lesz" érzés vagy felfogás. De például én meg tudom találni mindenben a jót is.

19 évesen egy gyárban helyezkedtem el, még a világválság idején, mindenki nyekergett mint macska, hogy "ennyi pénzből nem lehet megélni", velem meg kb. madarat lehetett fogatni, hogy van munkahelyem. Mert tudtam, hogy sok embernek még az sincs. Azt volt a fizetésem kb. nettó 90 ezer 3 műszakban. De valahogy megláttam benne a jót. Aztán kikerültem 10 évre Ausztriába, most itthon vagyok, dolgozom az épületgépészeti szakmámban, persze valahol mókuskerék, de én itt is el vagyok. Nem mondom hogy szuper, király, fenomenális, de tök jó hogy jól keresek, van munkám, van egy rendszer az életemben, stb.

De lehet csak a habitusom, én sosem adtam fel. Van hogy nehéz, persze, de vannak azért az életben jó dolgok is. Meg egyébként, ahogy említettem is, dolgoztam kint, ahol kerestem nettó 500-at, én bizton' állítom neked, hogy a jólét, boldogság nem a materiális dolgokon múlik. Ezt addig nem fogod megérteni, amíg nem keresel sok pénzt. Nyilván 500 ezer nem sok pénz, de 13 éve mikor itthon nettó 90-et kaptál, ott kint meg 500-at, az sok pénz volt. Szóval nehogy azt hidd, hogy ha most nettó 800-at keresnél akkor boldog lennél és minden happy lenne. Mert nem. Ez csak egy eszköz.

Tényleg csak azt tudom mondani, hogy meg kell látni mindenben a jót. Ha erre képes vagy, lehet egy jó életed, azt hiszem.

6

Pont ezért írtam, hogy nem a materiális dolgok számítanak, és válthatsz 100x is, mert itt más probléma van. Azt neked kell tudni, hogy te magad miért tartod mókuskeréknek az életet és szerinted mi lenne a megoldás.

Ez a "semmi időd magadra" dolog is totál elvont fogalom. Egy ismerősöm mondta, hogy neki semmi ideje magára, mert este 5-kor hazaér, és örül ha leülhet. Kérdeztem, és aztán mit csinálsz? Semmit, pihenek. Hát mondom, ne haragudj, de nálunk az este az 10 óra, nem délután 5. Idő az van, csak létezik az a szó is, hogy lustaság. Az életben vannak dolgok, amik nem jönnek maguktól, tenni is kell érte.

De hát mindenki írta, hogy tapasztalta, nem???

TAPASZTALTAM.

Aztán változtattam.