Mik ezek a fura érzések bennem? Miért?

Jól megvagyok mindenkivel a társaságban. A barátjával is, de ha pl csókolóznak nem tudok oda nézni.

Rosszul esik ha nem figyel rám, nem vesz figyelembe vagy ha néha flegma, bunkó ( főleg mások előtt).

Ha beszél más fiúval az is fura érzést kelt bennem mintha zavarna, főleg ha négyszemközt látom őket ( és csak nézek ki magamból hogy engem ez miért érint, miért bánt?!)

Szeretek a társaságában lenni, beszélgetni, viccelődni vele, ha szomorú én is az leszek ha boldog és jó kedve van annak pedig örülök és engem is boldoggá tesz. Szeretem a mosolyát. De van olyan alkalom hogy hozzá sem szólok végig.

Néha kedves, humoros velem ( főleg kettesben) olykor pedig kerül. Én próbálom egyébként tartani a távolságot és tiszteletben tartani hogy van barátja, hisz lány is stb. Több féle dolog van, hidegen hagy, nem tetszik, kedvelem, tetszik-e?! nem akarom látni, hiányzik?! közömbös vagyok vele, beszélgetünk hülyülünk.

Az elején közeledett felém, én is felé. Egyikük sem vette észre hogy eltérünk a normáltól vagy kicsit messze haladunk. Együtt voltunk, sokat beszélgettünk stb. Mások vették észre, kérdéseket tettek fel neki stb, a párjának is megemlítették, aztán megbeszéltük mind és tartjuk a normális távolságot tiszteletben tartva amit kell.

Igazából most csak spontán írok meggondolatlanul ami jön belőlem.

Ha barátkozni próbálok, taszít, ellök, de van hogy kedves és fogadja a barátságom. Ha nem foglalkozok vele, ő barátkozik s egyben kedvesebb. Van hogy olyanokat mond hogy hagyjam stb…

Én úgy érzem nem érdekel különösebben és nem is tetszik, bár attól függ azt is hogy értelmezzük. De mondjuk hogy kedvelem, mint barátot. Az viszont zavar ha nem foglalkozik velem és nem viszonozza a közeledésem. Ami általában elmondható a lányokról hogy kedvelnek és szívesen fogadják ha közeledek hozzájuk legyen az barát vagy annál többként is, úgy veszem észre tetszem a lányoknak és nem igazán tapasztalni hogy ellöknek maguktól vagy az ritka, ha meg igen akkor van más.

De a lényege ennek az egésznek hogy nem értem saját magam hogy miért vannak bennem érzelmek legye az negatív vagy pozitív az ő hatására. Miért zavar engem a cselekedete vagy miért tölt el jó érzéssel ha mosolyogni látom?

Különben úgy érzem hogy elnyomok valamit főleg azóta hogy mások észre vettek valamit amit valójában én nem, és még most sem. Azt látták hogy felakarom szedni, tőle meg olyanokat kérdeztek jól megvan e a barátjával, minden rendben van e, van e valami köztünk. Na azóta nem jó a kapcsolatunk úgy sem mint barát. És megmondva az őszintén nem akarok tőle többet mint barátságot ( akkor most mi is van? 😀)

Ha van kedvetek segítsetek tisztázni a gondolataimat, érzéseimet, mert furán vagyok mostanság 😀 Ha valamit segít lassan egy éve nincs kapcsolatom és otthon ülős lettem, csak munka. Előtte rengeteg buli, csavargás.

Köszönöm hogy elolvastátok és köszönöm a válaszaitokat előre is.