A felnőttkor az legtöbbször arról szól, hogy az ember egyedül éli meg az örömeit, és kapja a kritikát másoktól és a kettő egyvelege adja meg, hogy megéri ez neki vagy sem?

"A felnőttkor az legtöbbször arról szól, hogy az ember egyedül éli meg az örömeit, és kapja a kritikát másoktól és a kettő egyvelege adja meg, hogy megéri ez neki vagy sem?"

. Nem.

Neked lehet.

De nekem arról szól, hogy végre önmagam lehetek, és építhetem az életemet mind a munka, mind a magánélet terén.

nekem a felnőtt kor arról szól, hogy minél jobban próbáljam megakadályozni a felnövést :D Voltam már gyerek is, voltam már felnőtt is (vagyok is), de az 1. sokkal élvezetesebb. Persze sokaknak nem opció a választás, de én úgy alakítottam ki az életem hogy az lehessen és hmmm 29 évesen még mindig sikerül a dolog, akkor valamit csak jól csinálok. Nincs ugyan 30 milliós béjemvém, nincs luxus családi házam, de van lakás, van autó, 2 is, szeretem a munkámat szóval az is inkább szórakozás mint munka, és ha úgy van kedvem felmondok pár hónapig otthon pihizek és xboxozok egész nap meg járok a konditerembe, aztán meg simán elmegyek dolgozni egy másik céghez akár másnap. A fizetés hát olyan 600-800k között van (attól függ mennyit van kedvem dolgozni), szerintem ez egész jónak mondható, persze tudom hogy vannak akiknek ez egy napi kiadás csak :)

De azért azt hozzátenném, hogy az ösztönökkel is napi harcban állok, mert érzem a "szerezz egy rendes feleséget, legyen családod, legyen gyereked" késztetést, de tudom hogy ez csak az állatias ösztön, plusz a családi nyomásgyakorlás se segít :D de igazából nem ez az amit akarok. Hogy haszontalan így az életem? hmm lehet... de kit érdekel? Az a lényeg hogy jól érzem magam és nem depizek, nekem már ennyi elég.