Most én vagyok a köcsög?

Ma sikeresen összeakasztottam a bajszomat ez egyik kollégámmal.

Róla röviden:

-dagadt

-30 éves

-buta

-arrogáns

-csődtömeg

-vannak azért jó tulajdonságai is: rendesen dolgozik, tettrekész, amit kiadnak neki azt rendesen elvégzi, szívesen fejlődik a munkájában.

A probléma nem ezzel van, hanem azzal, hogy rühelljük egymást. Én értem, hogy egy társadalmi hulladék, akinek muszáj volt felvennie egy határozottnak tűnő stílust, hogy megvédje magát, de ez már átmegy egy olyan arroganciába, meg olyan beszédstílusba, amivel engem ki lehet kergetni a világból. Ráadásul a helyzeten nem javít, hogy egy tipik önbizalmat sugározni PRÓBÁLÓ dagadt nőstény, csak még nevetségesebbé teszi. Egy tipik nyomihisztor. Meg mindenkivel bizalmaskodik, és valahányszor rám került a sor, akkor mindig burkoltan provokáltam. Pl.: Mondtam neki teljes öniróniával (de azért vhol őszintén😅), hogy én egy olyan férfit szeretnék aki fizetni fogja a drága hobbijaimat. Erre ő totálisan kiakadt és nyomta azt a tipik hegyibeszédet, meg hozzám hasonlította magát, hogy neki "bőven elég, ha normális az illető", erre én magamban: "ja bőven elég neked, úgy mint az agresszív-drogos exed, bár ebből kiindulva megértem, hogy miért mondod ezt" - viszont akkora görény nem voltam, hogy neki ezt megmondjam, csak hagytam, hogy lökje a közhelyes önigazoló dumáit. Apropó önigazoló dumák, eszembe jutottak a bugyuta életbölcsességei is,na azoktól is dobtam egy hátast, a kedvencem, ami ténylegesen őt igazolta: "hidd el, eljutsz majd arra a szintre, hogy összeteszed a két kezed, ha végre lesz egy olyan férfi az életedben, aki be tudja verni a szöget a falba" - na én erre már provokatívan visszaválaszoltam - "miért neked tényleg volt olyan pasid, aki nem tudta beverni a szöget a falba?(😆)" - erre mondja, hogy ő átvitt értelemben gondolta...majd mondja a tapasztalatait, na én meg ilyenkor éreztem azt, hogy jöhetne már a szőkeherceg fehér bentley-ével és elvihetne innen 😅. Na ez volt az első összeütközésünk.

Idővel kezdte észrevenni, hogy erre a nyomulós csicska jelenségére annyira nem vagyok vevő, ráadásul amikor okoskodik és AHOGYAN okoskodik, mint egy TESCO-s boltvezető, aki diákmunkásokon vevezti le a feszkót, mert semmire se vitte az életre. Magyarázkodik fölösleges részletességgel, iszonyat arrogánsan, közben azt hiszi, hogy mennyire megmondja a frankót, és ami a legrosszabb, hogy borzasztó hangsúllyal és minden egyes mondat végén elnyújtja a szavakat 🥶🥶, mint pl.: "ezt így kell csinálni különben nem lesz ez és ez és ez tudoooood?" Szóval ez a tipik idegesítő okoskodó stílus. De amikor mondom egy másik kollégámnak, hogy az adott problémára mi lehetne a jó megoldás, az a r..banc szándékosan a szavambavág mondja h mekkora hülyeség és azt sem zavarja, hogy velem párhuzamosan beszél. Inkább az zavarja, hogy esetleg jobb ötleteim lehetnek, mint neki.

Na de ma borult ki a bili, vagyis inkább nála.

Megpróbálta az elképzelését megvalósítani a munkájában és mondta, hogy a dolgokat át kéne rakni az állványra. Én mondtam, hogy csináld én azért nem csináltam meg, mert szerintem utána macera van vele. Na akkor lokott egy sor okoskodást és mondta, hogy mindig is így kellett csinálniii (egyébként nem feltétlen, az a helyzettől függ, hogy mit hogyan kell csinálni a munkánban) blablaba. Mindenesetre én ráhagytam. Rá egy perccel később leesett az állványról a rendelés, ő döbbenten visszanézett erre én semleges hangnemben mondtam neki:" pontosan ezért nem akartam odatenni a termékeket😇" - na erre ő úgy megsértődőtt, hogy drámaian lelépett fél órára. Pedig én nem megbántani akartam, az az ő baja, ha nem viseli, hogy nincs igaza velem szemben. Húsz perccel később fölmegyek az ebédlőbe és ott beszélget a másik dagadt kollégánkkal és panaszkodik neki én odamegyek, hozzá és megkérdezem tőle, hogy minden oké? Erre ő azt, mondja, hogy igen (nyílván nem őszintén), majd megyek tovább de nyílván azután miután elkezdett volna beolvasni nekem, de más kollégáimra való tekintettel inkább nem cseszem el ezzel a színházzal az ebédjüket. Majd visszamegyek én is a szünetről. A raktár ajtaját nyitva hagyta (a gyűlölt kolléga 😅), ami egyébként az utcára néz, én ott vagyok a közelben, hogy kivigyek egy rendelést a kiadótérben, de az a csaj tárva nyitva hagyta az ajtót, gondoltam, hogy direkt, mert még vitt volna ki dolgokat, de felügyelet nélkül akkor sem hagyhatjuk nyitva az ajtót, mert bárki bejöhet, kárt tehet lophat stb...ráadásul ez a nőnemű egyed nem a következő kocsit tolta ki, hanem tőlem 30 méterre trécselgetett én meg odakiálltottam neki, hogy becsukhatom-e az ajtót, majd mutogatott valamit amiből semmit sem értettem, így becsuktam. Majd odamentem hozzá és mondtam neki normális hangnemben, hogy erre figyeljünk, mert nem szabad felügyelet nélkül nyitva hagyni az ajtót erre ő kiabálva mondja: "NEM ÉRDEKELSZ, A SAJÁT DOLGODDAL TÖRŐDJ JÓÓÓ!? na én akkor odamentem hozzá és lecsesztem, hogy ez azért nem csak te dolgod, mindannyiónk érdeke, hogy az ajtó be legyen csukva, amikor nem használjuk, mert bárki bejöhet. Nyílván makacs-flegma tekintet volt a válasz. Este azért próbáltam vele rendezni a dolgokat, de meg volt sértődve, és csak azért is elutasította, és mondja: nem szereti, ha lekezelően beszélnek vele. Nem voltam vele lekezelő, de nyílván nem dícsérem meg mert egy gyökér. És persze az sem segít a helyzeten, hogy megmondtam neki, hogy ne hívjon se babámnak se cicának (gyakran hív mindenkit így), hamem a nevemen. Ma pl azt, mondta reggel nekem, "de most az a másik...babám" - erre én: "nem vagyok a babád". Nyílván nem esett jól neki, de ő meg vegye észre, hogy abszolút nem jópofa, amikor másokat így hív. Én értem, hogy rossz neki és próbál fel venni egy stílust, hogy mások elfogadják és azzal, hogy én a visszaigazolásommal (ami lehet egyfajta burkoltan lekezelő-provokatív stílus vele szemben) megkérdőjelezem őt és a legrosszabbat hozom ki belőle, de ez akkor sem ok, hogy bolhából elefántot csináljon. Én is lenyelem, amikor engem piszkál, sőt fel se veszem. Meg persze az is megbújhat mögötte, hogy irigy rám. Még nem vagyok 25 éves, nem vagyok dagadt, sőt.., ronda se vagyok, tanulok, magamat tartom el (egy tényleg csak csekély szülői hozzájárulással), van jövőm és tájékozottabb vagyok nála, mert engem érdekelnek a világ történései, meg ki merem mondani azt is, hogy eszem is van. Míg ő 30 évesen semmire nem vitte és a magánélete is egy nagy.... megértem, hogy nem könnyű neki, de akkor is nevetséges, amit leművel. Nekem is van egy stílusom, nyílván küzdök is magammal, hogy ne éljem ki rajta a hiéna effektusaimat még akkor is, ha megérdemli. Azt nem tagadom, hogy irritál a jelenléte és sose fogom megszeretni. Illetve nekem sincs könnyű életem, de újabban sikerült lelkileg és anyagilag rendbe tenni magam és pontosan emiatt vált ki belőlem ez az ember egyfajta mélységes undort. Undorodom tőle, mert benne nincs meg az az igény, hogy rendbe szedje magát, nincs miért tisztelnem, de sajnos a munkatársam és muszáj emberszámba vennem és nyílván érzi, hogy részemről ez nem őszinte. Undorodom tőle, amikor örömforrás számára, amikor másokat kibeszél vagy erkölcscsőszködik,vagy másoknak benyal.. épp mihez van kedve, vagy a komplexusai mit váltanak ki belőle. Nem tehetek róla de sérti a méltóságomat, hogy egy ilyennel kell szóba keveredjek, de még meg se sérthetem 🤣🤣 jó mondjuk ez is gáz amivem én küszködök. Na meg amikor elkap az érzés, hogy annyora migcibálnám lelkileg de nem tehetem meg, az annyira rossz😆😆. Ennyierőből az is kérdezhettem volna, hogy hogyan zárjam ki a gyökereket olyan szinten, hogy ne legyen ebből probléma.

23L