Erkölcsileg bukott, de lelkiismeretes emberek hogyan tudják feldolgozni a bukásukat?

Nekem volt ilyen, kb. 12 éve.

Vagy az segít, ha van olyan ember, akiben megbízol, empetikus, elhiszi, hogy a mondandód a valóság, nem csak tét nélküli dolgokkal dobálózik, hogy "jaj, hát az Icus is ilyen helyzetben volt", "jaj, rég volt már, felejtsd el". Tehát olyan emberrel, akinek semmilyen problémája nincs azzal, hogy a valóságban éljen. Kevés ilyen van sajnos. Vagy pedig a fizetett hallgatóság erre van.

Nekem nem igazán sikerült.

De jó kis jelzős szerkezet, magamtól eszembe nem jutott volna így megfogalmazni, pedig találó és rávilágít sokmindenre