Szerintetek is csak a nagyon gyenge emberek engednek el bárkit is? Pl, a szerelmüket. És csak a nagyon gyengék mondnak le bármiről is!

Ez nem erő kérdése.

A bölcs ember tudja meddig kell küzdeni, és mi az a pont ahol már jobb inkább elengedni.

Ha már fotelpszichológust játszunk, akkor szerintem pont a nárcisztikusok azok, akik képtelenek elengedi bárkit.

Nem fogja fel az illető hogy a másik nem úgy érez mint ő, nem tartja tiszteletben a döntését, hanem csak arra gondol, hogy neki magának mi lenne a jó.

Küzdeni csak akkor érdemes, ha mindkét fél akar küzdeni, és nem csak az egyik fél zaklatja a másikat.

Huu kitalálom; az a tipikus pali vagy, aki szerint a romantika csúcsa, ha akkor is ostromolsz egy nőt, ha az többször nemet mondott.

Az ilyenek hiszik azt, hogy erény erőszakosan nyomulni, és hogy hősies kitartás figyelmen kívül hagyni az elutasítást.

Ez bonyolult kérdés. Hiszen lehet gyenge valaki annyira hogy inkább elengedi a másikat ahelyett, hogy harcolna kettejükért.

De elengedni valakit nagyon nagy erősségre vall ha szereti. Véleményem szerint aki nem akar harcolni a szerelemért az nem is szereti a másikat igazán.

Ez nagyon szituáció függő. Mindkettő lehet mindkettő.

Például ha a saját félelmeim miatt engedek el valakit, akkor gyenge vagyok. De ha azért mert okom van rá, és tudom hogy el kell engednem, viszont marhára szeretem.. akkor kib*szott erős vagyok. Ugyanígy a másik szituációnál is. Ha csak azért küzdök valamiért hogy a saját függésemet elégítsem ki, akkor gyenge vagyok. De ha például halálra van ítélve a kapcsolat, mégis szeretjük egymást, és minden áron meg akarjuk menteni a kapcsolatot, és ezért küzdünk, akkor erősek vagyunk