Egyetemistaként lenézed felsőoktatásból kimaradó embereket?

Rácz Jenő szakmunkás, ezt ő maga mondta Hajdú Péter műsorában.

De szereti azt amit csinál és abban kimagasló eredményt ért el, rengeteg áldozattal.

3 diplomám van, 3 különböző egyetemről. És gyermekek nélkül képzelem el az életem. Elsőre bizonyára nem értitek, hogy jön ez ide, de mindjárt kifejtem. Amiért én párhuzamot vonok a két téma között, az ez a két fő gondolat:

Gyermekmentesként néha engem is van, hogy lenéznek és megszólnak különböző módokon. Nyilvánvalóan szülők, akiknek ebből adódóan sokkal nagyobb felelőssége van. Ha én teszek vagy mondok valamit vagy viselkedek valahogy, rosszabb esetben is valaki felhorkan rajta, kirúg vagy megver érte. Ha én ezt úgy teszem, mint példakép, akkor terjesztem ezt az értékrendet, legyen jó vagy rossz. A legtöbb befolyásos pozícióban magasan képzett emberek vannak. A legtöbb esetben életről és halálról diplomás emberek döntenek. Mindannyian formáljuk a világot a gondolatainkkal, de minél nagyobb a hatalmunk, annál erősebben. Sok közülünk emberi sorsokról dönt, vezeti a tudományos érdeklődés fókuszát és meghatározza mesterséges és szociológiai rendszerek működését. Az, hogy hogyan vélekednek nagy felelősséggel rendelkező emberek az emberiség egy más rétegéről (vagy akár a saját kollégájukról), alapjaiban határozza meg a társadalom működését. Pont ahogy az anya értékrendje alapjaiban határozza meg a gyermek értékrendjét. Ha én elengedek napközben pár csúnya szót, az legfeljebb alpári és nőietlen. Ha egy anya teszi ezt, a gyereke másnap már visszamondja neki. És az igazi kérdés nem az, hogy az, aki nem akar gyereket vagy nem ment egyetemre, mennyire kártékony vagy haszontalan a társadalom szemében. Az igazi kérdés az, hogy aki róluk úgy gondolkodik, ahogy, az milyen világot teremt ezzel (amiben mind benne vagyunk és ha szar lesz, együtt szívunk). Épp ezért gondolom azt, hogy pont egy olyan embernek nem kellene szélsőségesen és kirekesztően gondolkodnia, akinek a kézlenyomata a következő generációk hozománya is (nem mindenkié, többségünk névtelen irodistaként hal meg, de pusztán valószínűségi alapon, valószínűleg közülünk fog kikerülni a következő kormányfő, a következő orvos, a következő ügyvéd, a következő Elon Musk és társai). Ennek minden bájával és átkával.

A másik, ami miatt ezt a példát hoztam, az pont abból fakad, hogy 3 helyre és 3 különböző szakra jártam. Amíg nincs gyereked, a szülők a téma kapcsán egy dologgal tudnak csak basztatni: hogy nincs gyereked. Van több kisgyermekes ismerősöm, kollégám, láttam ezt-azt. Ha van gyereked, akkor kapásból 30 támadási pontot biztosítasz ezeknek az embereknek, attól kezdve, hogy milyen módon született a baba, azon át, hogy mivel eteted, egészen addig, hogy milyen különórákra viszed és miben ügyesebb, mint más gyereke. A diplomával ugyanez van. Amíg nincs, csak az a baj, hogy nincs. Na de onnantól, hogy van! Ó, te jó ég, hányan szóltak be nekem azért, mert az első diplomám bölcsészettudományi karon szereztem... Még csak nem is bölcsészdiploma, könyörgöm! Csak oda fért be, mert kicsi az adott egyetem. Egyszerű bürokrácia. Pályakezdőként alig akartak felvenni, pedig mindenem megvolt a papíron kívül a szakmához. Én voltam a leszázalékolt, a fogyatékos bölcsész a projekten, aki egyáltalán minek akar ezzel foglalkozni, nem is ért hozzá. Elmentem természettudományi szakra, a kávéfőzős viccek meg kimentek a divatból. Nem baj, van másik! Nem számolom, hány bmes (meg eltes, de főleg bmes) köcsögláda tartott alacsonyabbrendűnek azért, mert nem BME-n tanultam... Interjún azt kérdezgették, hogy ezt a szakot miért nem bme-n választottam, a kollégák között volt, aki megegyezte nekem, mikor felvettek, hogy na, csökken a színvonal a cégnél... Nem is vagyok igazi természettudós, ha valami dedós kókányképzővel beértem, ugye, ahol állítólag 3 év alatt annyit tanulunk, mint ők az elsőben. Fogtam és szereztem egy BME-s diplomát. Nem miattuk, de érdekelt, hogy mi ez a nagy hype akörül a szar körül (spoiler: semmi) és volt is ott olyan szak, amit akartam. Ügy lezárva, álom az élet, gondolnánk. Most itt vagyok, képzett szakemberként, van egy jó nagy adag tudásom a területemen (fő az önbizalom), amit három különböző tudományág szemüvegén keresztül nézek. Úgy gondolom, hogy ez értékes. Úgy is érzem, mikor dolgozom. Mostanában nézegettem az álláshirdetéseket, hogy hogyan tovább... Mit ad isten, 7/10 esetben PhD diploma az elvárás vagy az erősen ajánlott a pozícióhoz, amibe eljutottam itt. Anélkül droid vagyok a szakma szemében, aki utasításokat hajt végre és excelt használ (pfej). És biztos vagyok benne, hogy utána is az leszek, csak magasabb szinten, mert ott a prof., a habil., meg az, akinek van pénze meg az, akinek van cége is. Teljesen megérte! Páromnak meg azért ugattak be, mert levelező képzésen tanult... És még vagyunk egy csomóan, akiket szarrá abuzáltak már mindennel, ami a képzésével vagy a munkájával kapcsolatos. Mert ami van, abba lehet csak a legjobban belekötni, nem abba, ami nincs.

Picsába az ilyen emberekkel!

23. Ezzel azt akarod mondani, hogy szart sem ér a vergődés, ha közben a nagyok folyton elítélnek, akiktől függ az emberek és a nemzet sorsa?

(Ez se így van, mert mindig csak a jó katona dolgozik!)

"Egy szó: presztízs"

Na ezt teljesen megértem. De az nekem fura lenne, hogy aki egyetemen tanul, az mind az álomszakmáját csinálja, aki meg szakmunkás, az nem.

#24

Nem megy jól az olvasás...

-az emberek minden szarba belekötnek, ha nem csinálod, akkor csak abba, hogy nem csinálod, ha csinálod, akkor meg minden kapcsolódó paraméterbe. Le vagyunk nézve mi is, ti is, mindig bele fogunk tartozni egy olyan csoportba, aki egy másik csoport szemében szart sem ér, legyünk akármilyen ügyesbügyes, okos, pénzes díszpéldányok. Mindannyiunknak megvannak a maga kételyei, magával és az általa elért dolgokkal kapcsolatban

-aki felsőbbrendűnek hiszi magát, annak kötelessége lenne értéket közvetíteni és vállalni a felelősséget, ami a faszverdesés mellett terheli az adott státusszal, amire annyira büszke. Ha ez az ember lenézi azokat, akiket képviselnie kellene, akkor megbukott a feladatában és szarabb a szarnál is. Ha valakinek nem tetszik a felelősség, húzzon a picsába a magas lóról, ahova felültette magát. Éljen egyszerű életet, amire alkalmas. Nem kötelező szaporodni, nem kötelező irányítani, nem kötelező szakvéleményt formálni, ha csak bomlasztani képes vele és értelmetlenül letaposni másokat, hogy legyen helye a magafajta parazitának.

19-es

Fejtsd ki,mi a problémád az írásommal.

17-es

Egyetemista vagyok. Azt nézem le, aki engem is lenéz. Ennek meg nem a végzettség, és aktuális tanulmányok az alapja, hanem az irányomba tanusított hozzáállása.

Tehát ha örömmel mesélem valakinek, hogy nemcsak meglett a kettes a legnehezebb vizsgámon, ami elsőre nem sikerült, és ez második nekifutás volt, hanem hármas lett, és erre fintorogva elkezdi mondani, hogy ő nem örülne ennek a helyembe, mert egyetemistaként jobb jegyem kell, hogy jegyen, na ő eddigi tanulmányi alapján ráadásul soha nem bukott, akkor azért elég ferde szemmel tudok nézni. És az ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket nem diplomásoktól, más egyetemistáktól kapom meg, hanem ilyen csaképp van érettségije, vagy az se, esetleg a legmagasabb végzettsége a nyolc általános, az is maximum hármas átlaggal emberkéktől.

Nekem azzal van bajom, ha valaki releváns tapasztalat nélkül lenéz, úgy tesz, mintha jobban tudná.