Miért szeretem azt, ha sajnálnak?

Az a gond, hogy szeretetre, figyelemre vágysz, de azt összekevered a sajnálattal, ill. azt hiszed, hogy sajnáltatással azt ki tudod vívni.

Nos, nem egészen így van. A sajnálattal magadban erősíted a szerencsétlenségtudatot, hiszen a szerencsétlen embert sajnálják, aki szerencsétlen, annak az önbizalma is kisebb, akinek nincs önbizalma, az kevésbé szereti magát, aki kevésbé szereti magát, az mások szeretetét se tudja bevonzani, mások (egészséges emberek egészséges szeretettel) sem tudják szeretni.

Te nyilván egészséges szeretetre vágysz. Ehhez viszont az kell hogy legyen egészséges önbecsülésed, vagy legalább törekedj erre, szeresd magad, mert csak úgy tudsz másokat is egészségesen szeretni, és ők viszont szeretni.

Tehát egy kicsit helyre kell tenni a fejedben a dolgokat.

Akkor ezek szerint igazam van.

Az önsajnálatot is be kell szüntetni, és a sajnáltatást is.

Azt lehet kihasználni, aki hagyja magát. Azért hagyja magát kihasználni az ilyen ember, mert azt hiszi, hogy ha ezt, azt amazt megcsinál, eltűr stb. akkor szeretni fogják. Fenéket! A szeretet nem ezen múlik, nem így működik! Aztán persze vannak a súlyosabb fokozatok, a testi vagy lelki bántalmazások, ahol szintén még el is hiheti az ember, hogy ő azt megérdemelte, és lemehet ennyire az önbecsülése.

Tehát a gond az, hogy kevés az önbecsülésed, az önbizalmad, és nem tudod meghúzni a határokat, ill. kiállni magadért.

Az már az önszeretet jele, hogy felismered, hogy mi a rossz neked, és nem hagyod, hogy azt megtegyék veled, és te sem csinálod magaddal. Az meg méginkább, ha azt is felismered, hogy mi a jó neked, és azt csinálod!

Ha azt csinálod, ami valóban jó neked, akkor jobban érzed magad. Ha egészséges célokat tűzöl ki magad elé, és azokat eléred, sikerélményed lesz, és nő az önbizalmad.

Persze nem azt mondom, hogy nem szabad másoknak segíteni, nagyon nem ezt mondom! Sőt. De az legyen a te döntésed, és csak akkor legyen, ha az ajándék önszántadból, vagy "csere". Nem úgy, hogy manipulálnak, kihasználnak téged.

Szóval tudni kell igent is és nemet is mondani. És tudni kell lezárni dolgokat. pl. nem ezeréves sérelmeken rágódni, hanem azon továbblépni, mert ameddig a múlton rágódsz, elszalasztod a jelent.