Nem szeretek megosztani a barátaimmal olyan dolgokat, amik véget érhetnek, mert félek, hogy sajnálnának. Más is van így?

Ölelj át! Érezzem lelked rezdülését,

Izgatottan verő szívünk lüktetését,

Azt a pillanatot mikor egyként dobog,

És összesimulva örök tűzben lobog.

Ölelj át! Mint gyümölcs oltalmazón magját,

Egy kedves nevetés a sors vad haragját,

Mint az anya méhe gyermeke életét,

Vagy a végtelenség az égbolt tetejét.

Én sem beszélek annyira az olyan pasikról a barátnőimnek akik tényleg nagyon nagyon tetszenek nekem, és akikkel szeretnék komolyabban ismerkedni. Tehát azokról a fiúkról akiket én komolyan veszek. Pontosan azért, amiért te mert nem szeretném, hogyha rosszul sül el a dolog akkor sajnáljanak. Nem tudom miért alakult ez ki benne de így van..

Szerintem ezzel nincs baj, így legalább a barátnőm nem fog befolyásolni a döntésemben a fiút illetően :)

23/N

Szerintem ilyen téren valóban nincs senkid, ha csak annyi van, hogy tetszik valaki. Legalábbis tetszés szinten egy embernek sok mindenkije lehet ilyenformán.

Most konkrétan azt kérdezik tőled, hogy "tetszik-e valaki" vagy azt, hogy "van-e valakid"? Az utóbbi kérdésre én se nagyon traktálnék azzal, hogy ki tetszik nekem, mert ennyi kiindulásból még nem az "enyém" az az illető. Te mit szólnál ahhoz, ha valaki rólad beszélne a családi asztalnál, miközben nem vagytok együtt?

Barátságban is akadhat olyan, mikor a barátnők arról számolnak be, hogy ki tetszik nekik, milyen jó fiút láttak ma. De ahol párkapcsolat témát hoznak fel inkább, oda nem igazán lehet bevágni ezeket.

Abból a szempontból nem értem a kérdésedet, hogy olyan valaminek a végéről beszélsz, ami el sem kezdődött? Most akik tetszenek neked, azokat csak látásból ismered, vagy próbálkoztál is velük, volt valami? Szerintem akkor sajnálnak leginkább, ha nem is próbálkozol.

Pl. Én megosztom a családommal a "kezdeti szakaszt" is, és örülök ha ilyenkor biztatnak, vagy esetleg meghallgatom a véleményüket.

Kétféle próbálkozás szokott lenni, az egyik amikor olyan valakit ismerek meg, akit én sem tudok komolyan venni-> az ilyen kapcsolatokról nem szoktam beszámolni. A másik eset, amikor olyan valakivel pendülök össze, akit megszerettem, ilyenkor mesélek róla még akkor is, ha csak próbálkozásnak érzem, de legalább lelkesít.

Például?:D

Ha nem is tudsz felvágni azokkal, akik tetszenek, de valamelyik családtagod segíthetne, ha beszélnél azokról a pasikról, akikről úgy érzed, hogy foglalkoztatnak téged. Nem kell olyan félreérthetően felhozni, hogy azt higyjék, hogy valami nagy szerelem van, de bizalmat önthet beléd, ha valaki személyes tanácsot ad olyan helyzetekről, amik láthatóan elbizonytalanítanak téged.

Biztos irigylést keltő az is, amikor körülötted mások határozottabbak kijelentik, hogy nekik került valakijük, amivel közvetlenül párkapcsolatba lendültek. Attól még lehet beszélni arról is, amikor valakinek csak épp alakulgat valami.

Persze ilyenkor a másik barátod hozzáállása is számít, hogy miként szokta fogadni.

Végülis te tudod eldönteni magadban, hogy jelentenek-e valamit azok, akik tetszenek neked, mert ha igen, akkor miért ne lehetne beszélni róluk? De ha annyira kivetnivalóak, hogy határozottan nem jelentenek semmit, akkor tényleg nincs miről beszélni.

Másképp szerintem csak akkor sajnálnának, ha sajnáltatnád magad. Engem soha senki sem sajnált, amikor azt mondtam, hogy szakítottam xy pasimmal, és őszintén nem érdekel engem, sőt örülök, hogy lekopott. Lehet hogy te azért sajnálnád jobban a félresikerült kapcsolatot, mert bizonytalanul kezeled, mintha nem tudnád, hogy mit akarsz, mit vársz tőle.

Aki olyan beállítottságú barátnő, hogy minden csalódásodért sajnál téged, az lehet, hogy azért is sajnálhat, mert nem szerzel kapcsolatot:D