Miért ilyen negatív a magyar emberek többsége ?

Értem. Ez lehetne megoldás.

De tudod mi basz fel? Hogy elhazudják, hogy engedik a beleszólást. Tegnap 10 órára volt a lakossági fórum második fordulója az akkumulátorgyár miatt. Biztosan ismeritek ezt a debreceni helyzetet. Én dolgoztam délelőtt 10-kor, mint sok másik 30-as, 40-es, 50-es, aki még van olyan formában, van előtte x év a boldog életre. A fiatalabbak iskolában vannak pénteken 10-kor. És akkor mi lesz a narrativa? Hogy megépül az akksigyár, mert erre szavaztak az emberek.

Belegondolva lehet hülye példa, én nem értek az akksikhoz, kicsit túllihegve, álszentnek is érzem, mert mindenkinek van okostelefonja, laptopja, sok kügyüje akksival, autóforgalom itt olyan durva, hogy ne beszéljünk róla. Mégsem dobná el senki sem.

Tehát engedik a beleszólást, de valahogy mindig olyan formában, hogy azt tudják hazudni, hogy mi döntöttünk így. Nem mentünk el, nem emeltük fel a szavunkat, stb.

Azt hiszem, valaki írta az első oldalon a tanult tehetetlenséget. Valamiért a magyarok többsége nem akar változtatni (ez látszik a politikán is), inkább fölényeskedik, kötekszik, másokra mutogat, kifogásokat keres.(Most nem megyek bele, hogy ez miért lehet, szerintem elég sok oka van).

Sőt, nemcsak hogy nem tesz semmiért, hanem még le a te kedved is el akarja venni, ha belevágsz valamibe, mert zavarja az, ha valaki többre viszi. Amikor elhatároztam, hogy megtanulok felsőfokon angolul, csak negatív megjegyzéseket tettek stb stb.

Egyébként ez nem csak faceen van, hanem a való életben meg mondjuk ezen az oldalon is. Az is látható, hogy minél rosszabb valakinek a munkája, annál jobban okoskodik és beszól – kompenzál ugye.

Nyilván nem pénztáros vagy titkárnő sokkal jobban meg akarja mutatni, mekkora ász és jobban beleköt másokba, mint egy mérnök vagy szakfordító, tisztelet a kivételnek.

@13:52

Ebben lehet valami. Én is ismerek ilyet.

Szerintem sokkal többet ér a munkája, mint amennyit keres, tudna referenciákat mutatni más helynek, tovább lépni jobb helyre. De ehelyett csak egy rossz helyen, ahol ő se szeret, magába dörmögve lázad hogy milyen szar minden.

Talán azért, mert kudarcos az életük. Nem tettek le olyat az asztalra, amitől büszkék lehetnek saját magukra.

Vagy lehet, hogy önhibájukon kívül érte őket akkora sorscsapás, amit képtelenek feldolgozni, megoldani.

Talán rettegnek, ha örülni mernek valaminek, újabb csapást mér rájuk az ég.

Összefoglalva a sikertelenséget, a szorongást így vezetik le.