Szoktatok arra gondolni hogy ha meg halnátok semmi gondotok nem lenne??

Ja és minden amiért eddig szenvedtem, menne a levesbe.

Nem akarlak kioktatni, mert nem ismerem a körülményeidet, de látatlanban is ki merem jelenteni, hogy az emberiség 80%-a szívesen cserélne veled lakóhelyet, életet. Az ember egy önszervező rendszer, tud változtatni a körülményein, képes fejleszteni a tudását, teremthet magának jobb körülményeket itthon és a nagyvilágban, anyagi és emberi szempontból ha igazán akar. Nem mondom, hogy az ilyesmi hipp-hopp megy, de azért megy.

Szoktam. Aztán emlékeztetem magam, hogy a rinyálástól csak rosszabb lesz és folytatom a dolgaimat.

Persze. Minden nap.

Olyan furcsa, hogy ez nem alap mindenkinek amúgy, mikor elméletileg intelligens faj vagyunk és felfogjuk, hogy az élet szopás, a halál meg óriási semmi, ami nem fáj, nem rossz és egyenesen tiszta jó, mert nincs semmi. Én utálok élni, egy felesleges baromság az egész. Előtte évmilliárdokon keresztül nem léteztem és semmi bajom nem volt vele. Amióta élek, azóta szar minden. Alig várom, hogy végre meghaljak és újra a semmibe kerüljek. Az volt a legjobb.

Szoktam, igen. De van egy gyerekem, akinek szüksége van rám.

Ezért szoktam meditálni, mert így nem gondolkodok ilyen fa..ságokon :)

Nem. Most sincs semmi gondom. De arra ritkán, hogy milyen jó lesz már. Nagyon várom, csak addig nagyon sokat kell még teljesítsek.