Írnátok példákat arra, mikor valaki nem tisztel titeket?

Ügyintézője voltam egy 25 fős csapatban. Én kicsit kívülálló voltam, mert egyrészt visszahúzódó, csendes ember vagyok, akkor beszélek, ha kérdeznek.

Ez rendben is volt, majd egyszercsak szükséghelyzet lépett fel, a csoportvezetőt áthelyezték, és nekem kellett átvennem a helyét.

Beszélnem kellett, irányítanom kellett, határozott utasításokat kellett (volna) adnom, ami nyilván nem az én világom volt. Én mindenkivel kedves és rendes voltam, de pont emiatt nem tisztelt engem senki.

Konkrét példa a sok közül: másik telephelyre kellett átmennünk, én feleltem mindenkiért, és hogy minden eszköz nálunk legyen. Volt, aki szándékosan nem hozott el valamit, mások szándékosan nem oda mentek, ahová irányítottam őket, majd azt mondták a főnöknek, hogy én semmit sem mondtam nekik. (És én kaptam a leb4szást nyilván, a munkatársaim pedig később a dohányzóban röhögtek rajtam.)

12

Ilyesmit en is tudok.

Apa szakiparban csinált egy céget. Emberek dolgoztak neki.

Mivel kevés a jó szakember igy megkérte barátomat hogy segítsen már be mert nagyon nem lesznek kész(barátom profin hegeszt többfélében is, irto ritka aki hegeszto és tud is hegeszteni), barátom odament dolgozni de nem mondták el neki hogy amúgy apám lányának a pasija és családi kapcsolat minden van.az emberek úgy vették csak, mint plusz egy fő szakembert.

Ez mellett apa vett fel csoportvezetőt aki figyel a munkálatokra, arra hogy menjen, kesz legyenek.

Apárol tudni kell hogy jól fizet, kedves emberséges, tisztel mindenkit, es csapatmunkákban is rengeteget dolgozik velük.

A barátom olyanokat mesélt viszont hogy rosszul lettem.

Amikor apa nem volt jelen, a csopvez olyanokat mondott hogy nem kell hajtani pihenjenek hagy legyen csak kötbéres! És a csopvez amugy apa gyerekkori haverja is volt ha jol tudom.

A barátom nekem mondta el és nem tudta hogy apának elmondja e mert apát ez azert sziven is érintené. Ez nem csupán szakmai atverés, hanem egyenesen egy emberséges hozzáállás se volt benne. Meg plusz a gyerekkori haverja akiben bízik.

Nem tudtuk eldönteni hogy az őszinteseggel okozzunk e fájdalmat vagy ezt hogy csináljuk.

Amugy egy másik cégénél meg egy másik embere volt nekem anno egy laza kaocsolatos pasim régről. Apa nem tudja hogy ismerem.

Ő meg azt mondta nekem, hogy tudod mi apáddal a legnagyobb baj? Hogy jószívű.

Szóval átérzem 12:(

16

Mivel én apával amugy sem beszélgettem szinte soha a munkájáról, cégéről, mivel nem értek hozzá, köztünk ez soha nem beszédtéma, viszont barátom apával emberi, csaladi és szakmai viszonyban is áll(azaz pl rólam is beszélgettek már meg ugy a nőkről általában), így nem tudom barátom mondta e neki, vagy ezt ha előadhatta, akkor hogyan. A barátommal sem beszélgettünk erről egymás közt csak akkor. Mikor elmondta és ahogy néztünk egymásra hogy apával a saját gyerekkori barátja ilyen. (Meg szóval az emberei is)Mindkettőnknek fájt.

Barátom teljes felnőtt férfi gondolom apával meg tudta beszélni valahogy, de én nem kérdeztem erre rá sem nála, sem apánál.

Ma már exem ugyan de megkérdezhetném mondta e apának, de nem akarom kavarni a múltat.