Az normális ha ragaszkodom a régi tárgyaimhoz, és nem dobom őket ki, vagy pedig nehezen cserélem le őket?
Ilyen például a laptopom, nagyon sok ideig megvolt, konkrétan 7 évig, és csak akkor cseréltem le, amikor már egyáltalán nem lehetett használni.
Viszont azóta sem dobtam ki, hanem beraktam a fiókom aljára.
De a mostani telefonom is már 5 éves, lassan lekell cserélnem, és folyamatosan csak halogatom, mert az van a fejemben, hogy mennyi évig kiszolgált, milyen sok jó helyen és országban volt velem, milyen jó élményeim voltak úgy, hogy ez a telefon a zsebemben volt, milyen jó élményeim voltak, amiket ezzel a telefonnal örökítettem meg.
Lassan már tölteni is alig lehet de folyamatosan halogatom a cseréjét.
Ez normális?
Szerintem ez még normális.
Akkor, ha pl. ez a 2 laptop van, nincs több.
Egy tartalék lehet.
Ha például tönkremegy, amit használsz, akkor mit csinálsz?
Viszont akkor évente 2-3 alkalommal nézd meg, töltsd fel, és ellenőrizd, hogy működik-e még.
A telefonodban is lehet akksit cserélni, ha csak az a baja.
Persze, miért ne lenne normális?
Az ember alapvetően ragaszkodik ahhoz, amit megszerzett. Ha úgy vesszük, az is egyfajta emlék. Sőt, más szempontból meg idővel egy technikai ritkaság is lesz.
Persze, vannak olyanok is, mint #1, akinek az, hogy "emlék", nem mond semmit, és igazából a fogyasztói társadalom ideális egyede...
#7: Itt most elektronikai eszközökről van szó, nem mindenféle kacat felhalmozásáról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!