Hogyan lehetnék én is olyan motivált és vállalkozó szellemű?

Ők nem motiváltak, hanem pénzéhesek, mert nekik az nem eszköz, hanem cél.

Menjenek csak dolgozni 80 órákat egy héten, nekem elég a 40, megélek belőle, a többi időmben meg kúrok, sportolok, akármi. Nekik valamiből több van, de valamiből kevesebb. A mérnök kollégád nőjét meg lehet már kezelgeti, amíg a munkamániás csávó a pénzt üldözi. Én nem irigykedem, hanem szánakozom, hogy 1 életük van, és arra fordítják, hogy ne élvezzék.

Van benned erre az életre energia? Tudnál egyszerre több dologra figyelni? Hajlandó lennél először csak beleadni egy vállalkozásba, és csak később látni az eredményét? Mernél kockáztatni? Egyedül nekilendülnél, vagy valaakivel együtt? Vannak legalább alaismereteid egy vállalkozásra vonaatkozóan? Milyen termékkel-szolgáltatással indulnál neki?

Ha ezekre tudod a válaszokat, van benne mersz, akkor elindulhatsz ezen az úton.

2-es, szívemből szóltál. Tollahullott öreg csókaként visszatekintve azt látom, hogy egész életemben ott voltam és azt csináltam, amire a korom predesztinált. Gyerekként játszottam, kamaszként feszegettem a határaimat, hülyeségeket csináltam és begyűjtöttem az érte járó pofonokat, később csajoztam ezerrel, megnősültem, gyereket neveltem, most a kedvteléseimnek élek, és nem hagyom zavartatni magam a külvilág búja-bajától.

Tudom hogy manapság minden a pénz, de ha újra kéne kezdenem, most is így csinálnám.

Szerintem azzal vagytok nagy tévedésben, hogy azt hiszitek, hogy ez kényszer, szenvedés és csak a pénzről szól.

Biztos van akinek a pénzről is, vagy akár csak arról szól, de pl. aki nem tud kijönni a fizetéséből, vagy tudja, hogy olyan céljai vannak, amihez több bevételre van szüksége, annak nem is nagyon van más választása, mint többet dolgozni, hogy ki tudjon jönni a pénzéből, vagy elérhesse a céljait és ne kelljen róla lemondania.

Viszont nagyon sokan vannak, akiket nem a pénz foglalkoztat igazán, hanem élvezik a munkát. Sőt akár a rosszabbul fizető másodállást még jobban is élvezik, mint a főállást. Egy csomó ember van, akit a kényelmes otthon ülés untat. Nézhetnének tévét, vagy kereshetnének más pótcselekvést, de attól sem érzik jobban magukat. A munka, pörgés, alkotás, kihívások sokkal jobban érdeklik őket, mint a pénz. Az, hogy esetleg még pénz is ösztönzi őket, csak javít a helyzeten.

Például, aki nem akar elmenni alkalmazottnak, mert inkább a saját ötleteit valósítja meg vállalkozóként, azt egyáltalán nem biztos, hogy a pénz motiválja első sorban. Sokkal inkább, hogy megvalósítsa az ötleteit, élvezi a kihívásokat, nehézségeket és azok megoldása jelenti számára a szórakozást. Az ilyen emberek általában nem is érzik munkának, hogy ezeken a dolgokon pörögnek, mert élvezik, érdekli őket és attól boldogok, hogy azzal foglalkozhatnak, amit szívesen csinálnak.

Te valószínűleg azért várod már a reggeli kávénál is a munkaidő végét, mert nem élvezed, amit csinálsz, kényszerként éled meg a munkát. Vagy nem a munkával van bajod, hanem munkahellyel, kollégákkal, céggel, ahol és ahogyan csinálnod kell, mert mások mondják meg, hogy mit és hogyan csinálj. A vállalkozó meg maga osztja be az idejét, bármikor elmehet nap közben is kávézni, ha ahhoz van kedve, cserébe már a te kávéd előtt is a problémák megoldásán töri a fejét és lehet, hogy jóval azután is, hogy te befejezted a munkát.

Persze nem minden vállalkozás csupa öröm és szórakozás. De nagyon sok vállalkozó sokkal boldogabb, hogy a saját ritmusában, saját kedve szerint azzal foglalkozhat, amivel akar. Nem való viszont mindenkinek, mert vállalkozóként nem elég csak ahhoz a szakmához érteni, amiért fizetnek (legyél burkoló, programozó, vagy bármi). Vállalkozóként amellett, hogy a munkát el kell végezned, egy csomó egyéb, a vállalkozással kapcsolatos, de nem szakmai munkát is végezned kell. Könyvelés, számlázás, marketing, ügyfélkapcsolatok menedzselése, munkák felhajtása, időpont egyeztetések, anyagbeszerzés, egyebek. Mindaz, amit egy cégnél a cég más-más munkatársai intéznek, hogy a szakembernek csak a szakmájával kelljen foglalkozni, az vállalkozóként mind a te feladatod. Van aki ezt még jobban érvezi, mert színesíti, változatossá teszi az életét, kalandos, kihívás és minél jobban csinálja, annál sikeresebb a vállalkozás - önmagában felér egy szabadidős játékkal. De van aki ezt inkább teherként, kényszerként éli meg, nekik nem való a vállalkozás.

Hogy változni hogyan és mennyire lehet, az nehéz kérdés. Talán érdemes lehet sikeres vállalkozók, híres üzletemberek életrajzi könyveit olvasni, hogy jobban beleláss a fejükbe, gondolkodásukba, működésükbe. Nem biztos, hogy lehetséges és nem is biztos, hogy érdemes megváltozni, ha te nagyon másmilyen vagy.

Én alapvetően alkotó, kreatív típus vagyok, élvezem, ha csinálhatok valamit, élvezem a munkámat, szerettem minden eddigi munkahelyem. Kifejezetten szeretek sok féle dolgot csinálni, élvezem a pörgést. Szerencsére elég jól keresek hozzá, hogy ne kelljen magam halálra dolgozni, de kimondottan frusztrál, ha nincs mit csinálnom. Nem szoktam unatkozni, mindig feltalálom magam, hogy találjak valami tevékenységet, ami szórakoztat, leköti a figyelmem és ez ritkán szokott játék vagy tévé lenni. Nem szeretem, ha kihasználnak, úgyhogy ingyen és olcsón nem dolgozom. Lehetőleg minél jobb fizetésért szeretek dolgozni, de távolról sem csak a pénzről szól a dolog, hanem arról, hogy szeretem, amit csinálok, élvezem a kihívásokat, feladatokat, magát a munkát is és a végeredményével járó sikert is.