Ha lehetnél akármilyen vállalkozó, akkor inkább az lennél, vagy inkább lennél beosztott bármilyen pozícióban?

Nekem mindenkorr jobb, de nem hiszem, hogy mindenkinek mindenkor az lenne.

Ez nem fekete - fehér dolog. Van, akinek kell a stabilitás, a fix fizu, a kiszámítható munkakör, hogy megmondják, mikor-mit tegyen. Én szeretem a függetlenséget, annak minden kockázatával együtt. Szeretem, hogy én mondom meg, mikor milyen feladatot végzek el, sőt, az irányt és a feladatokat is én találom ki magamnak. Folyamatosan tanulok, a hét minden napján, nem véletlenül vagyok fent még most is (pihenőidőmben nézek fel ide, meg sétálok egy kört, hogy ne aludjak el). Nem tartom a napi 8 óra munkát 8-4ig vagy 9-5ig, és nekem így jó. Van, akinek ez kínzás lenne, és van, aki élvezi. Szerintem mindenki arra menjen, ami neki jó.

Hogy mi kell ehhez? Talpraesettség, kockázatvállalás, folyamatos kemény munka és tanulás, bátorság, nagyon résen kell lenni minden nap, jó kommunikáció, nem árt pszichológiai, pénzügyi, informatikai tudás sem. Minden téren kell fejlődni, párhuzamosan.

8 évig vállalkoztam munka mellett. A munkahely hamis biztonságérzetét nem tudtam feladni. Aztán 1999-ben egy munkahely váltásnál nem kerestem tovább. Tíz évig tartott "a lássuk mi lesz?" időszak. Kívülről csak a félelmeimet erősítették és az aggodalmaimat. "- Hülye vagy! Mi lesz ha megbetegszel? - Sok munkával a bolond is tud sok pénzt keresni! Minek csinálod? -Mi lesz ha benézel valamit és kárt okozol a megrendelődnek?" Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ilyen esetekben a munkahely is megrág és kiköp. 2009-ben csináltam KFT. Egyedül dolgozom benne, senkinek nem szívom a vérét, illetve a feleségem könyvel. A munkavégzéshez mindig keresek társat, ami néhány éves periódusra kitart, mert kell, hogy egymást kontrolláljuk, de szigorúan al-fő-tárv vállalkozói viszonyokban. Néha megyünk konzorciumban is, ha a közbeszerzés úgy kivánja, vagy egyszerüen több szereplőt keresnek a beruházáshoz.

Amióta elengedtem a félelmeimet, boldog vagyok. Szeretem amit csinálok! Amióta a család sem szenved hiányt, a feleségem is kisimult. Persze ma sem 8 órát dolgozom.

Alkalmas lennék mindkettőre, persze nem mindegy milyen munkahely/vállalkozás.

HA kicsit mélyebben belemegyünk a témába:

Sok "jó" munkahely van, ami nem érhető el azoknak, akik igazán jó munkaerők lennének. (és ennek megvan az oka, de ezt most hagyjuk). Emellett pedig nagyon sok sz..r munkahely van, ahova oda kényszerülnek az emberek, hogy ne haljanak éhen. Erről is lehetne regényt írni...

Vállalkozónak lenni pedig egy komplex dolog, sok minden függvénye, az hogy megy-e majd a vállalkozás: van-e piac (kereslet), ért-e a vállalkozó ahhoz

amit csinál, van-e elég tőke, milyen szintű vállalkozásról beszélünk, kis-közép-nagy vállaltok stb... Havi szinten elég sok vállalkozást alapítanak minimális tőkével, instabil piaccal és kevés tudással, és ezek általában elég hamar csődbe is mennek.

Személy szerint sokáig alkalmazott voltam, munkát végeztem. 5 éve hivatásom van, amit szeretek csinálni és alulról indulva, lehet némi karriert is csinálni. Emellett ha nyernék a lottón, biztos lenne vállalkozásom is.