Miért használnak sokszor lelki szemetesládának?

Nem tudom mi lehet az oka, de nagyon gyakran előfordul, hogy elkezdek valakivel beszélgetni és egyszer csak azon kapom magam, hogy a másik fél rám zúdítja a problémáit. Mióta ezt felismertem próbálom tudatosan úgy irányítani a beszélgetést, hogy ne ez legyen a vége pl.pozitív dolgokat hozok szóba, nem kérdezek semmi személyeset, ha a másik fél olyat mond nem kérdezek vissza stb. Ha viszont nem figyelek oda eléggé mindig ide lyukad ki egy hosszabb beszélgetés és nem tudom hogyan történik meg újra és újra. Tudom, hogy alapból imádnak az emberek panaszkodni, de engem nagyon lehúznak lelkileg ezek a beszélgetések és én nem is szeretek panaszkodni max.arra, hogy fáradt vagyok meg nem tudom mi legyen a vacsim, de nem megyek bele senkivel gyerekkori traumákba meg párkapcsolati gondokba, akkor mások miért nyomasztanak ezekkel? Azt gondolom valahol velem van a baj, mert szerintem én hozom ki ezt valahogy az emberkből csak fogalmam sincs hogyan. Nektek van, ami bevált és könnyen tanulható, hogy ne legyek senki lelki szemetesládája?