Mivel tudja leszedni egy ember a màsik energiàjàt?

Az enyémet pl azzal ha az alábbiakról beszélnek órákat;

- főzés

- gyerek (milyen színűt fosott, mit evett, mit csinált stb)

- férj (mit csinált, mit mondott, mit fog neki főzni aznap stb)

Nem tudom hogy nálad mit jelent a "tudása", de nekem azzal tudja valaki nagyon leszívni az energiánkat ha állandóan negatív és panaszkodik. Ilyenkor kell egy kis idő nekem is hogy visszatöltődjek.

A beszédtéma az más, az hogy nem érdekel a téma ami őt igen attól még nem fáradok le, elkonyvelem úgy hogy más az érdeklődése. De igazából minél idősebb vagyok annál nyitottabb vagyok, és annál több dologról el tudok beszélgetni az emberekkel.

Nagyon átérzem. Az egyetem alatt hárman laktunk együtt a koliban. Ketten kijöttünk egymással, a harmadik szobatársunk viszont borzasztó volt. Kezdetben vele is jó kapcsolatot ápoltunk, sokszor mentünk együtt kajálni is, meg tanulni, de aztán Erasmussal kiutazott egy fél évre Angliába (akkor még lehetett oda is menni), és amikor visszajött, olyan magasan hordta az orrát, hogy ő tanult külföldön, és folyamatosan azt éreztette velünk, hogy mi kevesebbet érünk vagy butábbak vagyunk. Nem takarított maga után, meg is mondta, hogy neki van jobb dolga, ő most angolul chatel az új barátaival, csináljuk meg mi helyette... Aztán amikor bepasizott, egyre rosszabb lett. Volt, hogy az éjszaka közepén felhozta a srácot, úgy, hogy mi barátnőmmel már aludtunk ugyanabban a szobában. Full kellemetlen volt, amikor megkértük, hogy ne tegye, azt mondta, hogy joga van hozzá, és nem érdekeljük... Úgyhogy végül beadtunk egy kérvényt az új félévre, hogy egy két ágyasba kerüljünk barátnőmmel. Akkor már sokkal jobb volt.

Nekünk is ugyanilyen ellenérzéseink voltak a szobatársunkkal szemben. Ha csak meghallottuk, hogy a szoba felé közelít, vagy forog a zárban a kulcs, már jött a gyomorgörcs. Minden szó, amit beszélgetünk kellett, olyan volt, mintha a fogunkat húznák, borzasztó volt.

Mi végül a költözéssel oldottuk fel ezt a stresszt, de az is segített, hogy bedugtuk a fülest és sorozatot néztünk, zenét hallgattunk, mikor a szobában volt, meg elmentünk tanulni máshová, és direkt sokára értünk haza, hogy a lehető legkevesebbet kelljen találkoznunk.

Nagyon nehéz ilyen feszkóban élni, átérzem és kitartást neked!