Miért nem mosolyognak többet manapság a nők? Ennyire nehezükre esik?

Megtanultuk kamasz korunkban, hogy a mosoly sokaknak felhívás keringőre.

Visszaélnek vele a beszélgetni vágyó unatkozó nyugdíjasok, az apánk korabeli férfiak, a nős-családos harmincasok, és így tovább.

Egyszerűen nem lehetsz kedves csak úgy, mert szétszednek.

Leírom, hogy én miért nem:

- mert ha az utcán, boltban folyamatosan vigyorognék mindenkire, akkor azt hiszik nem vagyok komplett, vagy férfiak azt gondolhatják hogy kezdeményezni akarok.

- munkahelyen azért nem, mert dolgozni járok oda és ne vihorászni. Volt ugyanis olyan kolléganőm aki napi szinten erőltette a nevetést csak hogy a férfi kollégák, férfi főnök odafigyeljen rá (fel akarta hívni magára a figyelmet). Szánalmas volt (nem csak szerintem).

- persze ha valaki mond egy poént akkor én is szoktam nevetni, nem vagyok fapofa. :)

- egyébként meg azért nem vagyok mosolygós, mert vékony testalkatú vagyok, vékony, csontos az arcom, és ha nevetek még h*lyébben nézek ki mintha nem mosolyognék.

En is leirom, miert nem. Hozzateszem, mar mindig maszkban jarok, este is, bar a szemem meg mindig sokat mond:

Lelkileg elfaradtam. Igen, letezik, hogy 21 eves koromra igy legyen. Nagyon is letezik. Tul sok rosszat kaptam, ami levitte rolam a mosolyt. Regen mosolygos voltam, a szarok ellenere is, aztan mindig az lett, hogy valami egy perc alatt a jokedvemmel egyutt a mosolyt is eltuntette. Es ez tul sokszor fordult elo. Most mar az unott, eletunt kifejezes az alap, akkor is, ha nem erzem ugy magam. Nem tudok ezzel mit csinalni, ez van. Tudok mosolyogni, szoktam is, de az alapveto kifejezesem ez. Meg egyebkent is, a semmire mire fel mosolyogjon az ember? Ha nem tortenik mosolyogtato esemeny, nem ertem, miert kene barkinek mosolyognia, hacsak nem olyan az elete, vagy jut eszebe valami.