Általában azok nem vágynak családra, akiknek gyerekkorukban nem volt jó mintájuk?

Ez érdekes kérdés, hogy egyes emberek miért vágynak nagyon arra, hogy családjuk legyen, mások meg egyáltalán nem. Régen persze gazdasági okai is voltak, mert amíg nem volt nyugdíj és társadalombiztosítás addig az időskori túlélésed azon múlt, hogy a gyerekeid eltartottak, de ma ez már nem annyira lényeges szempont.

Én az ismerősi körömben azt figyeltem meg, hogy akik stabil családban nőttek fel és a szüleik közt jó kapcsolat volt, azok már egyetemista korban is végig arról beszéltek, hogy nekik bizony család kell és gyerekeket akarnak. Még egész fiatal korukban voltak lazább kapcsolataik, de úgy miután elkezdtek dolgozni már az volt az elsődleges szempont, hogy komoly párjuk legyen, házasodjanak, gyerekük legyen.

Akiknek viszont annyira nem volt boldog családi életük, szülők elváltak vagy sokat veszekedtek, elhanyagolták őket, azok közül sokan már nem voltak ennyire biztosak abban, hogy szeretnének. Nem zárkóztak el, de nem is hangoztatták annyira, mint az előbb említettek. Aztán még végülis lehet nekik is, mert nem futott ki senki a korból, de én úgy érzem van egy erős összefüggés aközött, hogy ki mennyire akarja már tinédzserként is és ki az aki úgy van vele, hogy meglátja. Vagyis nekem is mindig azt mondták, hogy nem tudod mit hagysz ki, miért nem törekszel rá. Mert sokan úgy nőnek fel, hogy el sem tudják képzelni, hogy esetleg ne legyen.

Ti hogy látjátok mitől függ elsősorban ez a dolog és milyen korban dől el?