A családos emberek általában jobban eltudják fogadni az öregedést?

Te ítélkezel azok fölött, akik egyedülállóként is teljes életet tudnak élni. Csak nem értem, neked ezzel mi a bajod, mi hatással van rád az, hogy más másképp érzi jól magát. Vannak barátaim, akikkel beszélgetek, nem vagyok magányos, csak párkapcsolatom nincs, és gyerekeim nincsenek. Megjegyzem, mérföldekkel jobb az életem, és az emberi kapcsolataim, mint egy olyan szülőnek, aki zsarolja a gyerekeit. Nincs jogod a saját boldogságodat más embertől függővé tenni, és ezzel terhet róni más emberre, amit ő nem kért. Fura egyedül utazni? Miért? Én élvezem. Nem kell alkalmazkodni senkihez, úgy osztom be az utazási időt, ahogy én akarom, oda megyek, ahova én akarok, azt nézem meg, amit én akarok, ha 30 km-t akarok túrázni, nem kell más nyavalygását hallgatnom 5 km után, hogy forduljunk vissza, mert nem bírja, nem hisztizik senki nekem a tömegközlekedésen, hogy autóval mennyire kényelmesebb lenne, perceket eltölthetek egy virág fotózásával, megcsodálhatok mindent, ami mellett a rohanó ember elmegy, és észre sem veszi. Aztán persze mikor mesélek ezekről az utakról, irigykednek, vágyakoznak, pedig bárkinek lehetősége lenne rá, én többször hívtam már másokat, ide akarok menni, egyeztessünk, gyertek, nem jöttek, így jártak, én mentem, nem vártam, hogy eldöntsék, mire nyugdíjba mennek, hogy jönni akarnak-e vagy sem. Ja, bocs, egyszer jött velem valaki, az csoportos buszos utazás volt még a pandémia előtt, de vele is több utazást egyeztettem korábban, mire egy összejött.

Ezek szerint neked nincsenek BARÁTAID, ha így gondolkodsz a barátságról. Nekem vannak.

😅😅😅😅😅😅😅😊

😅😅😁😁😆😆

Látom, elfogytak az érvek, megjött a személyeskedés. :-D Semmiképpen sem tudod elfogadni, hogy nem egyedül a te elképzelésed szerint élhet egy ember teljes életet. Te miért nem egy párkapcsolatban beszéled meg ezeket a dolgokat?

Mert még alakul...