Vajon milyen személyiségem van?

Gyerekkorában minden egyes ember kérdezgeti a szüleitől/őket körülvevő emberektől, hogy "Miért?" Van egy ilyen korszaka a fejlődésnek, amikor mint a szivacs vesszük magunkhoz az új információkat. Ez teljesen normális, sőt, az a jó, ha így van. Ha a gyereket nem éri elég inger, akkor abból komoly gondok is lehetnek.

A magyar nyelvben elég sok kétértelmű szó van, de a legtöbben a szövegkörnyezetből probléma nélkül megállapítják, melyiket kell használni. Most ha csak úgy elkezded mondogatni, hogy "levél" természetes, hogy senki nem fogja érteni, mire gondolsz. Mindenkinek más ugrik be elsőre. Az adott szituációból ugyanakkor mindig kiderül, ezt pedig fel kell tudni ismerni. Pl. ha valaki azt mondja neked "Hozz be egy körtét, kiégett a lámpa" természetes, hogy nem a körtefáról fogod leszakítani a termést. Ha valaki mégis ezt csinálja, az valamilyen problémára utal.

A tanulásnál kinél mi válik be, ez teljesen változó. Bár elvileg az a legjobb, ha minél több érzékszerveddel veszed magadhoz a tudást, mert annál jobban megragad. Az sem mindegy egyébként, hogy mit tanulsz. Pl. ha egy kétszáz oldalas könyv anyagát kell bevágnod, akkor a magolás nem ér semmit. Attól nem fogod megérteni, miről van szó. Ki kell találni, mi az, ami neked használ.

Az általad leírtaknak egyébként nem sok köze van az ember konkrét személyiségéhez. Mármint, valamilyen szinten a része, de ezek inkább a kognitív képességekre vonatkoznak. A pszichológia azért ennél sokkal összetettebb.