Mit kezdjek magammal?
A helyzet az, hogy most vagyok érettségi előtt, és egyszerűen úgy el vagyok veszve, és alapból nem vagyok valami intelligens, nincs rálátásom a dolgokra, nincs tapasztalatom, nem tudom kezelni az indulatokat, nincs kitartásom, valamiért nem is zavar az utóbbi. Vitákba is alul maradok, mert egyszerűen sokan mondták, hogy nem vagyok okos, és a bizonyítási vágy bennem van, szóval nem tudok ép ésszel gondolkodni, szóval még vitát is vesztek, okoskodok, baromságot mondok.
Olyan szakgimnáziumba (most már technikum a neve) jöttem, ahol szoftverfejlesztést tanulunk, és egyszerűen nem érdekel a szak, amikor 10-dikbe megfordult bennem, hogy más szakot kéne keresni, megvolt a remény, hogy majd jobb lesz. Hát a lósz@rt lett jobb. Most lassan elvégzem a sulit, de nem lettem okosabb végképp, picit tudok programozni, de tehetségem nincs hozzá (gyakoroltam, hogy jobb legyek amúgy), nem is érdekel az informatika, és alapdolgokat se tudok. Pl.: Nem tudtam, hogy kell a Google hívásba hangot beállítani, mert nem hallottam, ahogy beszélt a másik illető, és apám mondja, hogy ha nem is érdekel az informatika, akkor is az alap kéne lennie, hogy egy srác tudjon. Hiába ellenkezek, hogy nekem ehhez nincs egy pici hozzáértésem se, mégis igaza van, és amikor már azt hinném, hogy van bennem egy pici értelem, akkor egy vita során kiderül, hogy nem tudok semmit.
Semmiben se nincs kitartásom, próbáltam dolgokat, de mindig abbahagytam, mert kevés volt az akaratom, és most nem is próbálok már dolgokat, mert minek (mondjuk egy teniszt azért megpróbálnák), és igazából, nem is érzem különösebben, hogy gond lenne az. Szóval még magamat se értem. Mindent amit elkezdtem, abbahagytam. Pl: Edzés, küzdősport, rajz. Tanulni soha se tanultam fél óránál többet, vagy ha igen, akkor nem sokszor.
Kiskoromban nem voltam okos végképp, csak kockultam, meg nem nagyon voltam benne a tanulásban. Nem voltam jó tanuló, középiskolába valamennyire változott, de nem drasztikusan, és nem is vagyok okos ugyanúgy. Telefonokhoz nem értek, autókhoz se, mert nem érdekelt, úgy, ahogy a számítógépek. Csak youtube-on néztem videókat. meg játszottam. Mostanában a kockulást abbahagytam, és csak youtube-on nézek végigjátszást, anime, meg reakció videókat, mert az oktatási rendszer problémáiról nincs annyira fogalmam, így ez maradt, mert viszonyítási alapom se nincs. Józanész nem nagyon van, alap dolgokat nem tudok, de néha vannak olyan dolgok mégis amelyekbe egy pici rálátásom van. Talán.
Nem tudom mit kezdjek középsuli után, mert van még egy továbbképzésem, apám szerint azért is jó lenne mert lenne képzettségem. Szerinte, lássák suliban, osztályfőnök pl: Hogy sötét vagyok, haverjaim okosabbak nálam mind, és én idősebb vagyok is. Tudom nem feltétlenül van köze a korhoz a tudásnak, de tényleg sok dologba van rálátásuk. Nem tudok kiállni magamért, beszédhibás vagyok, piszkáltak az miatt is, bunyóba nem merném magam belekeverni, mert mentálisan nem vagyok erős. Amikor úgy volt, hogy kiállnék magamért, akkor visszariadtam, mert erőszak is kialakulhatott volna belőle.
Csendes, introvertált vagyok, de a megfelelési kényszerem kihozza, hogy többet beszéljek, azért túl vagyok stimulálva, frusztráltabb vagyok. Nem tudom kifejezni magam, magyarázni, szóban inkább van ez, lokopédushoz járok, de ez egy hosszú folyamat, meg ki tudja, hogy ő mit gondolhat rólam, hogy milyen sötét vagyok. Voltam szakembernél is, elvileg dependens személyiségzavarom van, ami pontosan nem tudom már mit jelent. Ajánlottak személyiségfejlesztést, de viszont drágák, és most ott van a lokopédus is, ami fontosabb, mert a a selypítésemen segít, hogy jobban beszéljek.
A sulival meg hát, azt se tudom, hogy megpróbáljam az egyetemet, vagy gyárba menjek, netán valami más szakmát nézzek. Nemsoká 21 éves vagyok, és ha lenne is tervem, nem tudnám véghez vinni, mert nincs kitartásom, illetve más téma de szerencse szerintem, hogy nincs párkapcsolatom, mert csak teher lennék, nem tudnák nyújtani semmit.
Nem vagyok önálló se, Pestre nem mernék felmenni, mert félnék nem tudnák, hogy hazajönni.
Mit tegyek?
válasza:Valamit dolgozzál szerintem ,addig van egy kis pènzed ès ki tudod találni mibe is vágj.
Èn már kètszer annyi idős vagyok mint te de nem tudtam a szakmámba elhejezkedni ,meg le is maradtam tudásilag.
Mindent csináltam már sok helyen dolgoztam. Voltam gyári munkás ,raktáros ,gèpbeállító ,gipszkartonozó
dolgoztam külföldön. Kamionoztam odakint 10-èvet.
mostmár meguntam úgyhogy buszozásra váltottam ,de ez se jó. (mert itt meg visszapofázik az árú!)
Fizetèskiegèsszítèsnek meg farmolok. Remèlem egyszer főállásba is megèri majd azt csinálni ,mert azt legalább magamnak csinálom.
Szóval ne feszeng !,Ne stresszelj ,menj arra mindíg ahol minèl több pènzt tudsz keresni minèl kevesebb fáradozással. Ne ragozd túl ..Kb ennyi maga az èlet.
Èn se tudtam 21 èvesen mi akarok lenni... -Mèg most se tudom az az igazság. Csak telnek az èvek.
De nem az a világ van mint szüleinknèl nagyszüleinknèl hogy 1 munkahelyről mentek nyugdíjjba.
"Nekem annyi volt a motivációs cèlom ,hogy untam hogy folyton lenèznek ,kinèznek ès hogy alig volt pènzem. Ez adott erőt.
Meg olyan munkahelyet kerestem ahol nem vagyok a főnök szemeelőtt ès nem a kollègáimtól függök. .ert sokszor kib..tak velem a kollègák.
Próbáld meg te is így összeszedni a szempontokat aztán a többi majd kialakul.
Amúgy meg nem lehetsz olyan buta ,ha nem èrzed magad olyan okosnak ,,, mert hidd el minèl butább valaki annál jobban tud okodkodni! (Kèpezni meg tudod magad) Kell is folyton már a mai világban.
válasza:Az, hogy nekikezdesz mindenféle tevékenységnek, de egyiket sem fejezed be, leginkább arra utal, hogy nem is érdekel az adott dolog. De nem lehet hibáztatni senkit sem azért, mert nem képes szenvedélyesen űzni a rajzolást vagy a küzdősport.
A legtöbb tevékenységet egyébként sem magáért a tevékenységért végezzük, hanem az általa révén elérhető célért. Szerintem úgy érdemes csinálni bármit is, hogy legyenek apróbb célok, amiket elérve ismét motivált lesz az ember. Én például most a Laravel keretrendszert tanulom, elkezdtem pár hete olvasni a doksit, eljutottam egy pontig, és az eddig meglévő tudásommal készítek egy egyszerűbb oldalt, és közben szedem össze azokat az infókat, amiket még nem tudok. Így egyben gyakorlok is, és élvezem az alkotás folyamatát, amitől sikerélményem van. Szerintem ilyen apróbb részcélok kitűzésével és elérésével képes motiválni magát az ember.
Apád eléggé mérgező személyiségnek tűnik. Ő mondogatja neked, hogy sötét vagy? Én ilyet soha nem mondok a fiamnak, ez borzasztóan káros. Apádnak sem szabadna megengednie magának.
Az meg, hogy nem tudsz Google hívásba hangot beállítani, tudod, olyan dolog, hogy én évekig voltam rendszergazda egy egyetemen, mindenféle habilitált meg PhD-s emberekkel voltam körülvéve. Tudod, hányszor találkoztam olyannal, hogy a 4 nyelven beszélő, 3 diplomás oktató egy HDMI kábelt nem tud bedugni a gépbe? Vagy hogy a Windows+P billentyűkombinációt nem tudja megjegyezni? Vagy hogy egy nyomorult Kahoot kvízt nem tud elindítani, annak ellenére sem, hogy előtte hatszor(!) megmutattam neki? Pedig egy 3 kattintásos folyamatról van szó...
Nem egyszer javítottam gépet, telepítettem Windows és Office-t, hozzád hasonló korú fiataloknál. Sokan azt hiszik, hogy ha valaki fiatal, pláne ha fiú is, akkor már rögtön van műszaki érzéke is, pedig ez egy hülyeség, nagyon sokaknak semmilyen szinten nincs. Volt olyan, hogy másodéves gazdinfósoknak kellett elmagyaráznom, hogy a Linuxos parancsok nem működnek Windows alatt, hiába is próbálja...
A szoftverfejlesztés mint szakirány azért jó, mert ha sikerül megcsípned egy normális állást, akkor akár egyetem nélkül is tudsz annyit keresni, hogy abból jól (vagy legalább tűrhetően) megélj. Manuális tesztelő, devops, full stack developer, stb. hasonló irányba mennék el.
De az egyetemet én a helyedben nem erőltetném. Nem mondom, hogy nem sikerülne (láttam én már SNI-s gyereket felnőve gazdasági osztály vezetőjeként, az egyetem után rögtön állást kapott a duális partnernél, havi nettó 500 ezerért), de oda tényleg komoly kitartás kell.
Összeségében szerintem nem vagy te annyira elveszett lélek, mint ahogy gondolod. A leírásból én azt látom, hogy a környezeted (gondolok itt főleg apádra) néha túlságosan mérgező, és sokszor inkább árt, mint segítene. Biztos, hogy ha összeszednéd magad, ki tudnál hozni magadból ennél sokkat többet. Csak bízz magadban, és a pozitív tulajdonságaidra koncentrálj, ne a negatívakra.
A lo_G_opédus pedig biztosan nem azt gondolja rólad, hogy milyen sötét vagy. Nyilván van egy diagnózisa rólad, amit a szaktudása alapján felállított, de ez nem az, hogy "milyen sötét ez a gyerek", hanem valami olyasmi lehet, hogy "megkésett beszédfejlődés", vagy "beszédpercepciós fejlesztésre sorul", vagy hasonló...
Köszönöm az eddigi válaszokat!
#2
Nem mondtam olyat, hogy apám azt mondta volna, hogy sötét vagyok. Meg lehet rosszul fogalmaztam. Hát igazából nekem nincs meg az alap informatikai tudásom, és nem nagyon vonz ez a szak, nem is nagyon érdekel az informatika, hogy most ezt csináljam. Nővéremmel egyszer játszottam a Gazdálkodj okosan nevű társasjátékot, és nem tudtam mi az a Casco biztosítás, és azt mondta, hogy "melyik bolygóról vagy". Meg vannak ilyen szólásai, hogy az "őskorban élsz", meg mostanában a "te nem ebbe a világban élsz". Azt mondta mindent komolyan veszek, de hát olyan komoly arccal mondta, én amikor viccből szólok be haveroknak, mindig nevetek, azért is, hogy tudják viccelek, meg nekem a tudásom érzékeny téma, mert sokszor volt olyan, hogy fogták a fejüket amikor hülyeséget csináltam, vagy nem tudtam valamit. Ez így megmaradt, és általánosba amikor Honfoglalót játszottam egyik ismerősömmel, hát valami alapkérdést nem tudtam, és az ellenfél kinevetett, a haverom meg azzal próbált vigasztalni, hogy semmi baj. Ő pár évvel fiatalabb is volt nálam, akkor nem érzékeltem úgy, de most rosszul esnek ezek a dolgok, mármint az akkori tudás hiányom. Olyan rossz, hogy mindent úgy vesznek, hogy tudnom kéne, és ez is hát hatással van rám, mert megint a tudásom jön szóba, hogy mit nem tudok. Szüleim mondják, hogy okos vagyok, de én valamiért ezt nem tudom elhinni, nővérem meg az aki azt hiszi mindent tud. Az már más tészta.
Egyetemet meggondolom, de informatikai állás az nem nagyon vonz. Apám meg hát nem tudom, jót akar, bár hát vannak olyan elvárásai ezek szerint amelyek nekem túl magasak. Mondta, hogy nincs olyan nagy elvárása felőlem de nem tudom igazából. Amúgy meg jó ember.
#1
Hát én attól félek, hogy sokat fognak idegeskedni velem ha munkába állnék, mert nem vagyok ügyes, eléggé ügyetlen vagyok, nehezen fogom fel a dolgokat, vagyis lassan tanulok.
"Ne stresszelj ,menj arra mindíg ahol minèl több pènzt tudsz keresni minèl kevesebb fáradozással. Ne ragozd túl ..Kb ennyi maga az èlet."
Apám azt tanította, hogy az életben mindenért meg kell küzdeni, meg szerintem amit könnyen megkapsz, azt könnyen el is veszted. Lehet nincs igazam, hát majd ahogy hozza az élet. Jó lenne végülis kevés fáradozással sok pénzt keresni, de ezek ilyen gyári munkák, ezeket sok ember nem nagyon bírja, mert nagyon monoton, meg korán kelés, sok a munkaidő. Azért érzem, hogy ennél én többre vagyok képes, az akarat más kérdés már. Ha nem jön össze az egyetem, valamilyen munkát csinálok szerintem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!