Jelenleg hol tartotok az életben?

Nem ott tartok, ahol szeretnék, és közben eléggé elveszettnek is érzem magam.

Eleve 20 voltam, amikor érettségiztem (évvesztes vagyok, és 5 éves nyelvi gimibe jártam), utána rögtön egyetemre jöttem, aminek már 3 éve. Imádom a szakom, suli és tanulás körül (lekopogva!) rengeteg sikerélményem volt, szuper ösztöndíj lehetőséggel kerestek fel engem, amit 2x el is nyertem. Ennek hála nagyszerű embereket ismertem meg, tapasztalatot és emlékeket szerezhettem, és sokat fejlődtem, többféle helyzetben kipróbálhattam magam, és kimozdultam a komfortzónámból.

Viszont... Remek iskolai eredményektől, ösztöndíjaktól és nyelvtudástól eltekintve nem tudok sok mindent felmutatni... Sőt.

Szüleimtől eltekintve egyszerűen nincs olyan ember az életemben, akire számíthatok, és sajnos már rájuk sem annyira.. (ami persze érthető, mert nem lehetnek/lesznek mindig mellettem, pedig most nagy szükségem lenne erre, több dolog miatt is.) Pillanatokon belül kezdem a szakmai gyakorlatom, ami elég erősen mélyvíz lesz. Szükségem van rá, kétségkívül, de közben tartok is tőle.

Sosem volt még párkapcsolatom, amire bár egyetem elejéig abszolút nem is volt igényem, most kifejezetten hátrányként élem meg a tapasztalatom hiányát. Barátaim sincsenek már, és úgy érzem, egyre inkább bezárkózom megint, mintha a szociális készségeim sem lennének mindig túl jó állapotban.

Van bennem egy masszív kapunyitási pánik, és hiába vannak céljaim, ötleteim a jövőt illetően, elveszettnek és egyedül érzem magam. Pedig közben kíváncsi is vagyok, hogy mit hoznak a következő évek, de az izgulás most kicsit felülmúlja ezt.