Furcsa és nem normális dolog ha temetésen állandóan rám jön a röhögés, főleg amikor látom a hozzátartózókat őrjöngve sírni?

Majdnem egy hónapja voltunk temetésen, az anyám unokatestvére hunyt el tüdőrákban.

Nem szeretek temetésre járni, sőt utálok, mert erőltetve komolynak kell lenni és a legnagyobb gondom hogy rám jön a röhögés, amikor a hozzátartozók elkezdenek ráborulni a koporsóra, meg simogatják az elhunytat visítva, hát olyankor nem bírom már magamba tartani és felröhögtem.

Mindenki rám nézet, de sokan azt gondolták a komor mámorban hogy csak elcsuklott a torkom a bánattól.

Anyám a fülembe súgta, hogy "lányom, úgy mindjárt pofon b...lak itt mindenki előtt, ha nem tudod magad leállítani!"

Olyankor kicsit visszafogom magam, de volt hogy kiszaladtam kiröhögni magam, de már szégyelltem visszamenni...

Volt pár ilyen megnyilvánulásom a temetéseken. Szüleimnek már mondták ha nem-e vagyok retardált vagy pszichikai beteg, csak szégyenkeznek miattam, de ők a hibásak mert mindig köteleznek hogy mennem kell a temetésre, mert a rokonok megsértődnek ha nem megyek, na de ha el fog a röhögés, akkor az nem nagyobb szégyen??

Ez már a gimiben kezdődött. A suliban egy fiú meghalt szívelégtelenségben a másik osztályból és sajnálta mindenki velem együtt, viszont a temetésén röhögtem...

Ott behívta a szüleimet az osztályfőnököm, de csak szóbeli megrovásban részesítettek.

Tudom hogy beteges dolog, de nem tehetek róla.

Már próbáltam koncentrálni kegyetlen dolgokra, de nem sikerült.

Talán még elviselném röhögés nélkül, ha a hozzátartozók nem adnának ki hisztérikus megnyilvánulásokat, azt nem bírom ki röhögés nélkül, olyan mint egy vígjáték.

Másnak is van ilyen reakciója temetésen??