József Attila már száz évvel ezelőtt érezte, hogy valami nincs rendben a világunkkal, a modern civilizációval?

"Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,

nem törődök semmi mással,

csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,

ha csalán lesz, azt se bánom,

igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton -

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág."

Nemes egyszerűgséggel azt olvasom ki ebből a verséből, hogy vissza kéne vonulni a .... ba az anyaföldhöz.