Ha nemet mondok, nem fognak szeretni?

Úgy érzem, nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok. Mindenre igent kell mondanom, meg kell csinálnom, alkalmazkodnom a másikhoz, mert ha egyszer nem így teszek, nem fognak szeretni, nem akarnak többet velem lenni. Ezt tapasztaltam több barátságomban is. Családtag még nem hagyott el, de ők is éreztetik velem, hogy csak akkor vagyok "jó gyerek", ha mindent úgy csinálok, ahogy nekik jó. Csak akkor kedvesek velem, csak akkor szeretnek, csak akkor hívnak találkozni. Párkapcsolatomban könnyebben mondok nemet, de azért sokszor neki se merek. Főleg, hogy nemrég a barátnőm párja hirtelen szakított vele és mondta, hogy azért is, mert nem dolgoztak eleget a kapcsolaton. Így én belemegyek mostanában mindenbe. Szexbe is, akkor is, ha nincs kedvem, minden programba, pedig pihennék inkább, megcsinálok mindent pl kaját kávét stb. Amikor nemet mondok is újra kérdezi egy idő után, hátha addigra meggondoltam magam, úgyhogy muszájnak érzem megcsinálni, különben kidob. Beszéltem vele erről, azt mondta, nem fog kidobni és nem kell mindenre igent mondanom, de én továbbra is így érzem. De főleg családban van ez jelen. Megbeszéltünk unokatesómékkal egy programot, a barátom variált, hogy ne ekkor hanem akkor találkozzunk én meg elkezdtem sírni, hogy hozzájuk kell alkalmazkodni, különben soha többet nem akarnak közös programot csinálni. Volt már velük olyan, hogy kiakadtak, hogy nem értem rá egy szülinapozásnál, lehet ezért is félek.

Mit tegyek hogy ne így érezzem? Vagy mit tegyek, hogy szeressenek úgy, ahogy vagyok?

Amúgy magamat konkrétan gyűlölöm, önbizalmam és önbecsülésem nulla. Pszichológussal nem jutottunk előrébb, csak a pénzt vitte.