Szerintetek jól kezeltem az alábbi szituációt?

Egy közösségi intézményben diákjegyet szerettem volna venni, a pénztáros pedig végig telefonált. Jeleztem, hogy diákjegyet kérnék, mire ő a teljes árú jegyet ütötte be a kasszába, mert nem hallotta, amit mondok. Mire újra jeleztem, kicsit felhúzta a szemöldökét flegmán. Utána az értékmegőrzőhöz adott egy tálcát, amibe beleraktam a telefonomat, de a pénztárcámat is bele szerettem volna tenni, miután az igazolványomat elpakoltam, viszont ő egyből elvitte. Megint szóltam, hogy még beletenném a pénztárcámat, de telefon miatt nem hallotta. Már becsukta az értékmegőrzőt, mikor észrevette, mit akarok. Megint flegmán néz rám. Mikor beletettem a pénztárcámat a tálcába, a mobilomat ráhelyeztem, mire megszólal szintén flegma stílusban, hogy "azt a telefont jó lenne a pénztárca alá tenni mert ha leesik nem vállalom érte a felelősséget". Na ekkor durrant el az agyam. Először megkérdeztem tőle hogy feszült-e, mire a válasz nem, és elismételte újra az előző mondatát. Erre én mondtam neki, hogy "A telefont meg jó lenne letenni ha kiszolgálja a vendéget mert rohadtul bunkó dolog". Erre ő azt mondta, hogy a főnökével beszél, de elnézést kér. Az elnézést kérés nem hatott őszintén. Otthagytam.

Mikor végeztem a dolgommal, átvettem az értékmegörzőből a cuccaimat, és mivel úgy éreztem, hogy még maradt bennem sérelem, elmondtam neki, hogy 1: legközelebb nyomatékosan megkérem, hogy ha kiszolgál, tegye le a telefont, mert többször is szóltam a diák és a pénztárcám miatt, de bagózott rám, 2: onnantól, hogy én odaadom a cuccomat magának, ön felel érte, és ha azért fogja leejteni a telefonomat mert egy kézzel fogja a tálcát a telefonja miatt, akkor magát teszem felelőssé, 3 pedig: soha többé ne merjen ilyen flegma stílusban beszélni velem. Ami felbosszantott az az, hogy folyton a szavamba vágott, önérzeteskedett, így eldurrant az agyam, és mikor végeztem a fenti 3 mondatommal, elég durván elküldtem a picsába, mondván, hogy maga egy utolsó kis senki és kikérem magamnak hogy így beszéljen velem, meg hogy kapni fog egy taslit, ha nem vesz vissza. A dolog átment a végén szájkaratéba, de olyan mérges voltam rá, hogy nem érdekelt, ki mit gondolt, csak az, hogy ami bennem van, azt kimondjam neki, ha hangosan beszél akkor én még hangosabban fogok. Pár percig tartott a dolog, de bosszantott, hogy nem száll magába. Ettől függetlenül jól kiosztottam, mondtam, hogy szégyellje magát, hogy ekkora p#raszt, majd otthagytam.

Mi a véleményetek erről a helyzetről, és arról, ahogy kezeltem? Régebben az ilyeneket benyeltem, de azt vettem észre magamon, hogy hazaviszem a feszkót, most ott helyben mindent kimondtam, és úgy érzem otthon már megnyugodtam, az kapta a frusztrációmat, aki okozta. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.