Aspergeresek! Ti is tapasztaltok ilyet?

Igen.

De nekem reflexszerűen se jönnek a "normális" reakciók. Azaz a már megtanultak nyilván igen, de bőven van még mit tanulni.

Időről időre megesik, aztán az aktuális hozzáállásomtól és hangulatomtól függ, hogy később szanaszét elemzem és irreális módon szétoltom magam miatta, vagy csak elengedem mint egyszerű hibát. Mert ugye bárki hibázhat, nem akkora nagy dolog.

Azt már megtanultam, hogy ezek a dolgok sokszor a saját fejünkben kapnak csak ekkora visszahangot és jelentőséget. Az átlag ember eléggé figyelmetlen és csapongó tud lenni, főleg a mai ingergazdag, multitaskolós világban. Ha nem valami botrányosan égőt csinál az ember (ami egyébként ritka), akkor van hogy a többségnek fel se tűnik, vagy ott helyben feltűnik de 5 perccel később már nem is emlékszik rá. Meg aztán a toleranciaszint is eléggé kitolódott a mai világban. Szóval az önemésztés ezek miatt nem feltétlen jó dolog. Mondom mindezt úgy, hogyha épp rosszabb hangulatban vagyok, akaratlanul nekem is visszajönnek ezek a dolgok, és eléggé kellemetlen meg égő. De igazából ez csak fejben játszódik le így, a saját egónk játéka, ahogy túlzott fontosságot tulajdonítunk saját magunknak. Érdemesebb inkább megpróbálni elengedni az önostorozást. És persze folyamatosan fejleszteni a kommunikációs skilleket is. A többit meg hozza a rutin, még ha ez nekünk kissé lassabban is megy.

Utolsó fején találta a szöget. Nem vagyok a spektrumon, kifejezetten magabiztosnak tartom magam, mégis simán megesik, hogy azon cringelek egész nap, hogy úristen milyen baromságot mondtam, vagy milyen hülyén vette ki magát az adott helyzetben.

Elnézést, hogy nem a kérdésre válaszolok (hiszen a kérdés aspergereseknek szólt), de fontosnak tartottam leírni, hogy én úgy látom, hogy az, ha valamit hülyén fejez ki valaki, vagy ciki szociális interakció történik, azon az gondolkodik sokat, aki "elköveti". A másik résztvevőnek meg fel se tűnik, vagy ha igen, megy utána a dolgára, és öt perc múlva már emlékezni se fog rá.

Én vitatkozni tudnék az "önostorozással".

Igen, fáj, de ez hozza meg a javulást is, legalábbis nálam. Nagyon sokszor fejlődök úgy, hogy igen, bizony egész nap kattogok rajta, igen, fáj, DE levonódik a tanulság. Nagyon sokszor.

A másik meg, hogy de, igenis, ha vannak beilleszkedési problémáink (nekem a mai napig vannak), akkor az a mások számára emészthetetlen, érthetetlen, félreérthető szóhasználatunk, megközelítési módunk, akár érdeklődési körünk miatt van.