A paromnak van egy aspergeres nagylanya. Nem elunk egyutt, mert felek tole. Azt irjak nem kell, de minden gesztusaban erzem a hajlamot. Tapasztalatotok?

En dokgoztam Aspergeres-ekkel es igen remisztoek tudnak lenni, viszont nem mindegyik ennyire elborult:-))Mit csinalnek a helyedben?Megmondanam a paromnak, h en nem leszek itthin amikor itthon van a lanya, addig aludj a baratnodnel, vagy barmi.

Sokan azt mondjak, hogy ezek az emberek nem tudjak hogy mit csinalnak. Tudjak, csak nem erdekli oket es en tuti zarnam a haloszoba aktot estere.

Szoval ne vard meg amig rosszabb lesz.

Az asperger nem erről szól. Lehet hogy ő ilyen, de tényleg nem erről szól.

Megnyugtatásképpen: van egy 16 éves aspergeres unokahugom, ő sokszor fenyegetőzik öngyilkossággal, de sosem bántaná magát. Biztos vagyok benne hogy ez a lány sem bántana senkit, csak problémái vannak, és így akarja felhívni magára a figyelmet, mert máshogy nem tudna. Ha bántani akarna Téged, vagy bárki mást, nem youtube-on nézni, hanem már megtette volna.

(egyébként megértem hogy nem tudsz vele megértő lenni...én sem tudok már az unokahugommal.)

Már bocs, de mennyi idősek vagytok???

Feltételezem, hogy felnőtt vagy... nagyjából. Akkor viszont legyél szellemileg is az. A nagylány valószínűleg baromi érzékeny, talán féltékeny is az új "betolakodóra" és nyilván próbálgatja a határokat, hogy el tud-e üldözni ezzel. Eddig sikerrel, hiszen azért nem éltek együtt, mert te félsz (???!) tőle.

Nyilván kezelik valahol őt, nem? Ha komolyan gondolod a párkapcsolatodat, akkor el kéne oda mennetek együtt, családként, tanácsot kérni (esetleg továbbküldenek valamilyen családterapeutához, vagy csak téged felkészítenek ilyen helyzetek kezelésére). Ez így hosszú távon nem állapot. Az lenne a cél, hogy a beteg tanuljon meg valahogy beilleszkedni a társadalomba, nem az, hogy az ő betegsége szépen mozgassa a körülötte élő felnőttek életének szálait.