Miért vagyok ilyen,miért nem vagyok képes megállapodni?

Együtt voltam 5 evig egy fiuval,a vege fele elég viharos volt,külön is voltunk fél evet,akkor volt nekem más,aztán felkeresett én meg el gyengültem és elkudtem az ujat.

De nem is feltetlen ez a lenyeg,sokat buliztam régebben és sokszor azt ereztem h menni akarok…h lehet hogy otthon várnak de igenis szeretnek elmenni jakuzzizni ha elhivnak,nem akarok 23 evesen haza rohanni szeretnek lazábban élni,egyejszakazni stb…volt pár ilyen honapom tok jol ereztem magam.

Egyik kapcsolatom sem indult komolynak soha,de valahogy mindig komolyabb lett mint amint szerettem volna igazabol.

Az ot éves kapcsolatom utolsó pár hónapjában nagyon mentem minden fele,elég laza volt már szerintem neki volt mas is…majd mikor szakítottunk megtetszett egy fiu.

Nem terveztem semmi komolyat,tetszett,szexelni akartam vele,kicsit megismerni és ennyi.

Így is indult,ennek 2,5 eve,most a volegenyem.

Eddig nem ereztem mellette ezt az érzést újra,hogy tetszik valaki vagy bármi ilyen…viszont van most egy kollegam több honapja de most az utóbbi 1-2 hétben nem birom kiverni a fejemből…egy cuki édes helyes fiu egyszeruen csak tetszik.

Tudom hogy sok lany odáig van érte és tudom hogy én tetszem neki.

És piszkálja a fantaziam,nyilvan nem dobnam el az egeszet most miatta,nem is ismerem…de egyszeruen azt erzem szeretném egy kicsit kozelebbrol megismerni biztos h nagyon működne köztünk a kémia. Elképzelem h milyen lehet mellette kelni,milyen lenne egy közös nap vele milyen lehet otthon stb..

De persze az eszemmel tudom hogy hülye vagyok mit erdekel…jó itthon minden,szexelunk rendszeresen megbecsul imád szeret …egyszeruen nem ertem magam hogy akkor megint miért jön ez a kíváncsiság…miért vagyom a másra???!

Belebolondultam teljesen és iszonyú rosszul erzem magam nem akarom azt érezni h tetszik,kell nekem…

Miért vagyok ilyen?? Hogy küzdjem ezt le?

Nem fogom megcsalni a párom,nem akarom.

De megorjitenek ezek a gondolatok.