Hogy lehetne azt elérni aszexuálisként hogy ne tartsam magam betegnek mindenki máshoz képest és ne frusztráljon az irigység amit a “normális” emberek iránt érzek?

Nehéz ügy, próbálok azért pár jótanácsot bedobni neked.

Jól sejtem hogy fiatalabb korosztály vagy? Mert abból hogy ennyire mindenhol a szexet látod most magad körül, én arra következtetnék. És ebben az esetben megnyugtatnálak, hogy idővel sokszor kiderül hogy a szex túlértékelt. Annyi jó dolog van még azon kívül is. Ha tegyük fel tini vagy akkor nem csoda hogy körülötted most mindenkinél tombolnak a hormonok, meg épp fedezik fel a szexualitásukat, de ez idővel azért csökkenni fog.

Szóval az egyik tanácsom a fókuszváltás lenne. Ha én pl tudom hogy születésileg vagyok képtelen valamire, akkor nem kinzom magam vele hogy összehasonlítom magam benne az átlaggal, mert nem lenne fair. És semmi jó nem származna belőle, csak felesleges frusztráció. Szerintem próbálj kicsit a hobbik felé elmozdulni, akár kreatív alkotós dolgok felé. Az energia nem vész el csak átalakul, gondolj bele mekkora dolgokat vihetsz végbe ha az energiádat nem a szexualitás viszi el hanem más irányba csatornázhatod önként.

Aztán van még tanácsom, hogyan fogod kevésbé sajnálni hogy te nem vagy benne ebben a szexpiaci "játékban". Pl itt gyakorin is látni fogod, a jelenkori párválasztás nagyon nehéz lett, meg van mételyezve már lassan az egész. Mindkét nem szív, csak teljesen más dolgok miatt. Rengeteg a csalódás, kiégés, negatív érzelem is. Szóval nézheted a jó oldalát, hogy te ezekből is kimaradsz.

Remélem tudtam segíteni, üdv és kitartás! Idővel jobb lesz minden.

Nevezd másképp,úgy elveszhet az éle. Ez az aszexuális szó mostanában elég elcsépelt lett, ráadásul beskatujáz.

Mond helyette, hogy alacsony igényű, vagy energiatakarékos, vagy hasonló.

Ez azért így tényleg súlyos helyzet, hogy ennyire undorodsz a testől, szexualítástól, szinte pánikrohamod van, de azért közben irigykedsz is azokra akiknek ez nem probléma. Ehhez már tényleg pszihologus kéne, hogy egy ilyen erős mentális gátat megszüntesen, hogy alapvetően átprogramozza a gondolkodásodat.

Elsőre csak azt tudom elképzelni, hogy egy mély tartalmas érzelmi viszony tudna csak motiválni a változásra, de azt meg nem lehet csak úgy bóltba megvenni.

Félig viccesen gondolom, hogy esetleg sokkterápiával lehetne kissé változtatni rajtad. Elkapni, persze nem megerőszakolni, csak alaposan letapizni, megfogdosni, és pár percig ne tudjál szabadulni a helyzetből.

Látod, ez a probléma, hogy a lehető legkisebb mértékben sem vagy megbékélve magaddal. Persze, mindent az aszexualitásra vezetsz vissza, de igazából a probléma a jókora frusztráltságod, és az önelfogadás teljes hiánya.

Kicsit más téma, de engem meg soha nem vonzott a bulizás. Az, hogy hétvégente lerészegedjek, az meg végképp nem. Mégsem éltem meg traumaként, hogy gimiben majdnem mindenkinek ez volt a fő témája. Nem akartam másokra hasonlítani, nem akartam az ő életüket élni, egyszerűen éltem a saját életemet, és nem azon zsörtölődtem, hogy szemét XY, megint bulizni fog menni hétvégén.