Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Lelkileg bántalmazó szülő...

Lelkileg bántalmazó szülő halála után, aki az életét adta volna érted bármikor, mit éreztetek? Hogyan változott meg az életetek?

Figyelt kérdés

Tehát aki szeretett, a maga módján, és azt hitte semmi rosszat nem csinál, de közben a viselkedésével a "gyerek" életét maradandóan elbacta.


Nem szorul nagyobb kifejtésre, nem ezért írok ki kérdést. Aki átélte a sajátját, az tudja, mit értek a kérdésben szereplő alatt.


Az a kérdés, hogy miután ez a személy eltűnt az életedből, mi változott. Eltűnt a félsz? Megtanultál hozzászokni, hogy már nem kell, már nincsen? Nyugodtabb lettél? Ez megijesztett először? Milyen érzéssel töltött el efféle "felszabadulás"?


2023. okt. 3. 22:13
 1/3 anonim ***** válasza:
94%

Talán furcsa, de nem változott semmi.

Régebben elképzeltem, hogy ha majd földrajzilag távol kerülök tőle, ezt, azt, meg amazt fogok csinálni. Végül valószínűleg földrajzilag nem távol is megtettem valamennyire ezeknek a dolgoknak egy részét, ami fel sem tűnt nekem.

A halála nem érintett kellemesen, inkább egy teher lett a gyász azóta is, és semmi nem lett jobb.

Én is gondolkoztam már rajta, hogy kb. egy teher volt nekem minden nap vele találkozni, stb., és mégsem érzem, hogy felszabadultabb lettem volna. Lehetséges, ho gy pár dolog könnyebb lett, csak nekem nem tűnik fel, mert nagyon nem erre figyel az ember.

2023. okt. 3. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
84%
Értem a kérdésed.. februárban hirtelen halt meg anyu, aki soha nem tudta kimutatni a szeretetét felém... folytonos harcban álltunk egymással - érdekes, hogy a bátyámmal-húgommal felhőtlen volt a kapcsolata - de mi vmiért sose tudtunk egymáshoz közel kerülni... vhol mindig tudtam, hogy szeret, de ezt képtelen volt kimutatni.. nekem meg hiányzott, azaz igazi "anyai" szeret.. el nem baxta az életemet, mert én pont ezért kimutatom a gyerekeim iránti szeretetemet.. megölelem-megpuszilom-bátorítom őket..stb... pont az ellenkezőjét teszem, amit tőle soha nem kaptam meg.. 25 éve még azt írtam volna, elbaxta az életem, mert semmire nem tartom magam.. de lassan 50 évesen már nem érdekel ő mit gondolt rólam, már jóideje rájöttem, hogy amit ő mondott rólam nem igaz.. ennek ellenére, tudom, hogy szeretett.. csak baromi rosszul szeretett... hogy mit érzek, hogy meghalt? Azért van néha lelkiismeretfurdalásom, mert nem hiányzik... szarul hangzik.. de nem hiányzik... durván fogalmazva: mintha egy jóismerősöm halt volna meg, akit kedveltem.. de baromi jól megvagyok nélküle is..
2023. okt. 4. 00:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
100%

Nálam anyukám mentális beteg,rendesen hazavágta az életemet.

Utolsó hozzászólóval ellentétben,nekem meg kellett tanulnom

ki mutatni a szeretetem a gyerekeim felé,mert az anyaszerep,minta

sajnos abnormális volt 12 éves koromtól..

Az a legszörnyűbb,hogy mikor voltak jó időszakai,akkor teljesen

átlagos anyaként vislkedett,tudott szeretni is.De mikor a betegség

ki jött rajta, már csak fájdalmat okozott..

Egész eddig életemre rá nyomta a bélyeget,kissebbségi komplexus,

zéró önbizalom,depresszió...

És most ott járunk,hogy be került intézetbe,ahol minden héten

látogatom, és minden egyes alkalommal,darabokra törik a szívem..

Sokszor gondolok arra,amit a kérdező kérdez.

Hogy jobb lesz-e ha már nem lesz..Közben meg iszonyat lelkiismeret

furdalásom van, és nagyon sajnálom anyut is.. :-((

Azt szoktam mondani,hogy borzalmas ha valakinek meghal az anyukája,

de még borzalmasabb ez,mikor már nem is él,csak létezik..

2023. okt. 4. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!