A magyar társadalomban és kapcsolatokban miért az a jellemző, hogy azért van jólét, mert a férfi jól keres? Vagy ez egy elfogadott norma, hogy a férfi aki a családfenttartó anyagilag, még 2023-ban is?

Először is, ezt az általánosítást csak a saját tapasztalataim alapján mondom, lehet mások mást látnak. Viszont egyre több helyen olvasok és hallok ilyet. És le a kalappal azok előtt a nők előtt, akik elmondhatják, hogy egyedül teremtettek meg maguknak egy jó egzisztenciát, és nem a lenti, alapvetően nem-reprezentatív példákba tartoznak.

Amire gondolok a kérdésből, hogy az esetek 90%-ban olyanokat hallok a kapcsolatban levőktől, hogy "azért élünk jól, mert a Peti jól keres", "Ők azért engedhetik meg maguknak, mert a Zolinak jólfizető állása van", "A Gábor nagyon jól csinálja a vállalkozását, onnan jön a bevételünk nagy része", de ez igaz a sikertelenségre is: "Hát az Anna nagyon rosszul választott férjet, nem megy nekik olyan jól anyagilag."

Nyilván ez összetett, és lehet csak a hangos kisebbség miatt vannak ezek a tapasztalatok. De kíváncsi lennék, más is lát ilyet? Miért a férfi van a központba, ha az anyagiakra kerül a sor? Karrieristábbak, lennének? Vagy a nők helyzete még mindig ennyivel rosszabb napjainkban is?

Hallok viszont persze olyat is, ahol egy kapcsolatban, vagy családban azért élnek jól, mert a férj és a feleség egyaránt jól keres. De ez nagyon ritka, 1 ilyen pár van az ismerősi körömből, a hölgy jogász, a férfi orvos. Viszont olyat, hogy egy kapcsolatban, azért élnének jól, mert az "Annának jó fizetése van", sose hallottam még. Kicsit furán is hangzik. Mi lehet ennek az oka?