Mennyire vagytok empatikusak vagy érzéketlenek? Felfedeztetek már magatokban empátiahiányt, vagy mások jelezték? Példákat.

1+Amit a személyiségteszt is jelzett.

[link]

1+ És ez is tökéletes:

[link]

Nagyon empatikus vagyok, egyik főnököm meg is jegyezte ezt, viszonylag hamar.

Kutyás filmek nekem is a gyengéim, ha valaki sír körülöttem, nekem is hamar elszorul a torkom. Hamar átlátom, a legkisebb rezdülésekből is, hogy a másik mit érez, könnyen át is érzem mások örömét, fájdalmát.

Nagyon empatikus vagyok, ami alapból szerintem jó, megkönnyíti a kapcsolatteremtés munkában is, magánéletben is (könnyen ráhangolódok másokra, és ezt általában érzik az emberek), könnyen teremtek kapcsolatot, munkámban pl. a legtöbbször olyan pozim van, hogy a 8 általánossal rendelkező takarítóval ugyanúgy meg kell találni a hangot mint a milliárdos cég ügyvezető igazgatójával, de néha pont ezért nehéz, mert könnyen rám zúdítják minden gondjukat-bajukat. Egészen ijesztő néha, milyen intim (nem olyan értelmeben intim) problémákat osztanak meg velem idegenek (vagy majdnem idegenek).

Egyrészt örülök neki, mert tudom, hogy néha csak annyi kell, hogy ventilláljon az ember, kipuffogja magát és megy tovább. Főnököm, akivel baráti viszonyban vagyok szokta mondani, amikor hív, hogy "na először gyorsan elmondom miért hívtalak, aztán ha van időd ventillálnék egyet", de elég sok kollégámmal volt már ilyen, hogy csak mondta és mondta és mondta, hogy "tudom, hogy nem a te dolgod, meg ebben nem tudsz segíteni, de olyan jó kipuffogni magam". :D Másrészt akkor rossz, ha valami komoly dologról van szó, és nem tudok segíteni. Így 45 évesen már tanácsot is nagyon óvatosan adok, közehelyeket sem szívesen puffogtatok, ezért inkább óvatos kérdéseket szoktam feltenni vagy javasolni, hogy milyen irányba induljon el vagy gondolkodjon, ha úgy érzem van olyan viszony és olyan a téma. De közben meg akivel olyan a viszony, annak a dolgain kattogok néha később is.

Mondjuk az empátia mellett az is fontos, hogy diszkrét vagyok, titkokat bíznak rám, mert tudják, nem kotyogom el, nem pletykálok, ilyenkor ez jó érzés, hogy segíthettem, hogy nem "pukkad" ki az illető, el tudta mondani valakinek.

Olyan értelemben is rossz, hogy nagyjából bármilyen filmben találok olyan részt, amin el tudom magam bőgni. :D