Az normális ha büszke vagyok a negatív tulajdonságaimra?

Attóp függ. Ha mások ezeket negatív tulajdonságnak látják, viszont szerinted pozitívak akkor teljesen normális. Mindenki büszke arra amit jónak gondol.

Viszont ha te is rossznak tartod, és úgy vagy büszke rá akkor valami baj van a toronyban.

Szerintem gáznak nem gáz, de általában jelez valamit. Ha nem gond kifejtem, mert negatív tulajdonságot több okból is lehet szeretni.

Ideális esetben ez szimplán annyit takar, hogy szereted magad. A feleségem az agyamra tud menni a feladatorientáltságával, de mégis szeretem benne, ez ő, ettől ő az aki. Ahogy másokat lehet szeretni a negatív tulajdonságaival együtt, úgy simán magadat is. Ezzel szerintem nincsen gond.

Ugyanakkor lehet, hogy igazából te a tulajdonság pozitív hozadékát éled meg. Csesztehettnek a csendességed miatt, de amikor azt látod, hogy mások mennyi butaságodt locsognak össze, akkor jó arra gondolni, hogy te gondolkodsz, mielőtt beszélsz. Ezzel nincs gond, de dolgozni kell rajta, hogy a tulajdonság ne legyen hátrányos.

Szeretheted azért, mert ez hozza a figyelmet, ettől érzed magad különlegesnek. Ha bosszantasz másokat, akkor végső soron legalább érdekelsz másokat; idegesítőnek lenni valahol jobb, mint unalmasnak. Ez is érthető, de nem jó. Jobb lenne valami pozitívummal kivívni mások figyelmét.

Van olyan is, hogy bizonytalan vagy egy tulajdonságodban és emiatt félsz a másik szélsőségétől. Mondjuk határozatlannak, töketlennek tartod magad tudat alatt, és azt jelzik vissza, hogy túl hirtelen hozol döntéseket, meg rohadt makacs vagy. Ez belül neked dicséret, hiszen aki makacs, meg forró fejű, az nem lehet töketlen meg határozatlan. Ez túlkompenzáció: káros, dolgozni kell rajta.

Az sem ritka, hogy valami pozitív társítás van a negatív tulajdonság mögött. "Olyan faragatlan vagy, mint apád". Ha ezt olyannak mondják, aki amúgy felnézett az apjára, akkor a szidás hirtelen dicséret lesz. "Ez az, olyan vagyok, mint a fater." Ez sem feltétlenül szerencsés, jobb lenne a fater jó tulajdonságait eltanulni.