Baj, ha rengeteg az önbizalmam? Miért baj?

Én alapjáraton nem bírom a nagyképű embereket. Kivételek vannak feltételekkel természetesen.

Azokat nem szeretem akik szinte mindenáron a figyelem középpontjában akarnak lenni, teszik ezt akár túlzó dicsekvéssel, hangos beszéddel, amikor egy egyszerű rövid mondatot is kiabálva mondanak, vagy szimplán drámai orrfújással is. Az utóbbival tényleg találkoztam már. Volt egy olyan srác a gimiből, aki direkt rájátszott, rádrámázott egy egyszerű orrfújásra, hadd hallja mindenki. Ő azt hitte vicces, szerintem szánalmas.

A másik típus ami még rosszabb az az, amikor a nagyképű egyed már másokat is bántalmaz, mert szerinte megteheti. Lenéző megjegyzéseket tesz másokra, elnyom, kihasznál, megaláz másokat és ha esetleg tudja, hogy nehéz eset elintézi azzal, hogy "Őt nem érdekli más véleménye" meg hát csak "irigység" Mert mi lehetne más?

Ha te nem esel ezek közé, akkor szimplán van önbizalmad és kész főleg, ha amúgy meg a gyengeségeiddel, negatív oldaladdal is tisztában vagy. Akkor nem gond. Amúgy én a szöges ellentéted vagyok, nincs önbizalmam.

Az, hogy tudod az értékedet szerintem nem gond, sőt kifejezetten fontos hogy meglegyen az önbizalmad, különben nem fogsz tudni előrelépni az életedben.

Azonban bele lehet esni csapdákba.

Egyrészt ha mindig azt mondogatod hogy mert te milyen szép és jó és okos vagy akkor elég arrogánsnak és beképzeltnek fognak (jogosan) tartani az emberek. A cél hogy magabiztos legyél és nem az hogy a másik orra alá dörgöld hogy te mennyire király vagy.

A másik pedig ha nem vagy hajlandó a hibáidat belátni és rosszabb esetben másban keresni az esetleges problémáidnak az okát.

Nem csak a férfiakat idegesíti,sőt,szerintem a nőket jobban. Nekem is olyan önbizalmam van,mint amit leírtál,bár objektíven nézve én nem vagyok 9/10,inkább 6-7 körül mozgok..de érzésre 10/10, nagyon szeretem magamat. Igazából egy pár éve tart nálam ez a nagy önbizalom, de azóta sokkal jobb az életem. Most élek úgy,ahogy mindig is szerettem volna. És szerintem a környezetemet ez idegesíti, mert ők még nincsenek ezen a szinten. Engem is idegesítenek,mert én meg azt nem értem,hogy körül vagyok véve okos,csinos emberekkel,akik meg teli vannak gátlásokkal,ahelyett,hogy élnének. Ékes példája ennek,hogy nyáron konkrétan egy barátnőm sem akart strandra jönni velem, mert szégyelősek..(30 feletti nők,max 60-70kgmmal...). Szóval kölcsönösen idegesitjük egymást.

A férfiakat azért idegesíti,mert sokakban él az,hogy csak az abszolút 11/10es nőknek lehet ESETLEG önbizalma. A többi meg csak maradjon nyugton.

Amúgy van férjem,gyerekem,35 vagyok. Sportolok,diétázok,de azért nem szakadok bele. Van egy jó kis munkám is. Nem tudom,honnan jött pontosan a hatalmas önbizalom...egyszer csak lett. Néha én is úgy érzem,hogy "szemtelenség" ilyen jól érezni magamat a bőrömben. Ez látszik a testtartásomon és beszédemen is. Szoktam arra gondolni,hogy első pillantásra is nagyképűnek tűnök. Néha próbálom visszavenni, tapintatból. Szerintem sok embernek a leghőbb vágya az önbizalom,de az emberek nagy része nem éri el. Sajnálom őket,mert bizony vannak olyan dolgok,amik visszatartják az embert. Ezért szerencsésnek érzem magamat,hogy nekem sikerült.

Inkább az a kérdés, hogy inkább nárcisztikus, önimádó vagy, vagy pedig inkább arról van szó, hogy jó az önbizalmad, miközben másokat is tisztelsz, értékelsz - mert ezt így a kérdésből nem lehet megállapítani.

Ha az utóbbi, akkor nincs gond, de ha nárcisztikus vagy, az komoly probléma, mert a környezeted szenved tőled, a családodat, gyerekeidet jó eséllyel megnyomorítod (ha van/vannak).

Inkább rossz, mint jó, több a hátránya, de van némi előnye is.

Ezt ajánlom:

[link]

Fontos, hogy az ember ismerje önmagát: erényeit és hibáit.

A magabízó ember egészségesen, nagyobb sérülésekkel élheti túl a buktatókat, kudarcokat.

Intelligencia, műveltség kérdése, hogy mennyire érezteti a környezetével.

A magabiztosság túlzott kimutatása legalább annyira taszító, mint aki súlyos kisebbségi komplexusokban szenved, és azzal terheli a környezetét.

A két véglet.