Hogy győzhetném le ezt a kicsinyes bosszúvágyat?

Hasonló helyzetben vagyok, csak én már túl vagyok az elégtételen.

Egyszerűen értelmetlen a visszavágás. Jól esik, legalábbis annak tűnik, de valójában csak a saját lelkiismeretemet szennyeztem be az Ő kedvéért...

Mert valójában, tudatosan vagy sem, de ilyenkor az történik, hogy ami szemetet rád dobott, azzal be akar szennyezni, és valójában úgy tud, ha nem hagyod magadról lehullani a szemetet, hanem vissza dobod rá. Ezzel elérte a célját, mert átvitt értelemben lehúzott a szintjére, vagy még az alá.

Mert abban a nyomorult állapotban vagy még rosszabban szeretne mást is látni, amilyenben ő van. Ezért provokál mást. Mert mást nyomorultabban szeretne látni mint amiben ő maga van, ez megvígasztalja. Ez egy lelki fogyatékosság.

Ugye ha valakiről tudjuk hogy súlyosan fogyatékos pl. az utcán káromkodik mindenkire, mivel tényleg mentális beteg, azt sem vesszük magunkra még ha rosszul esik sem, mert belátjuk hogy nyílvánvalóan sérült az ember.

Na valahogy hasonlóan kell az ilyen embereket is látni, mert valójában ők is fogyatékosok csak nem azon a látványos szinten. És semmi sértés nincs ebben, sajnos nagyon sok ember ilyen. De ezen még "aránylag könnyen" lehet változtazni, igaz nagyon akarni kell, nem úgy mint pl. azt aki súlyosan sérült agyilag, (az utcai példa).

Szóval az édes bosszú forrongása közepette, azért megláttál egy-egy józan gondolatot, hogy ez mennyire kicsinyes. Így van, valójában nem szabad visszavágni! Erőt kell venni magadon, és tisztelned kell magad annyira hogy nem süllyedsz le a szintjére. Van egy mondás hogy a sas nem kapkod a legyek után. Próbálj sas lenni, és nézd levegőnek a legyeket!

Megspórolod azt az életenergiát és nem fogod magadat sem úgy érezni mint aki leállt egy "fogyatékossal" vitázni.